Levéltári Szemle, 33. (1983)
Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - EGYESÜLETI ÉLET - Hidvégi Violetta, G.: Tanácskozás a tudományos dolgozókról / 203–216. o.
A hozzászóló ezután kitért az egyes levátári munkafajták ismertetésére. Az egyházi levéltárak speciális helyzetéből adódóan kiemelte az iratvédelmi munkát és a gyűjtőterületi feladatokat. Bár a publikációk száma az egyházi levéltárosok esetében magas, azonban a megjelent művek nem levéltári publikációk. Elmélyült kutatáshoz elsődlegesen rendezett levéltárra van szükség. Anyaguk feltárása érdekében most készítik levéltáruk repertóriumát, és remélik, hogy azt mielőbb az érdeklődők kezébe tudják adni. Az állami levéltárosokkal való kapcsolattartásra egyetlen fórumot a Levéltári Szekció biztosít, amelynek munkájában szívesen részt vesznek. Az egyházi levéltárosok nagyobb megbecsüléséről és anyagi elismeréséről már többféle határozat született, azonban e területen az egyházi hatóságok határozottabb állásfoglalására lenne szükség. Az álami szaklevéltárak munkatársai közül Körmendy Adrienne a Magyar Tudományos Akadémia Levéltáráról készített összefoglalót. E levéltár 20 éves múltra tekint viszsza. Az MTA Elnöksége 1963-ban határozta el, hogy az Akadémiai Könyvtár keretében, saját levéltárat alapít. Az Akadémiai Levátár formailag a Könyvtár egyik osztályaként szerepel, szakmai szempontból és külső kapcsolatait illetően azonban nagyfokú önállósággal rendelkezik. Az Akadémiai Könyvtár nemcsak szolgáltató háttérintézmény, hanem tudományos műhely, amelynek profiljába szervesen illeszkedik a levéltár is. Működésének első szakaszában elsősorban iratmentéssel és begyűjtéssel foglalkozott. Sajnos a rendkívül szűkös raktári férőhely miatt csak az Akadémia központi szerveinek levéltárérett iratanyagát tudták begyűjteni, az intézetek és tudományos titkárságok dokumentumainak átvétele még hosszú ideig megvalósíthatatlan feladatnak látszott. Az 1970-es évek végéig a levéltár tudományos dolgozóinak helyzete semmiben sem különbözött a középkáderek vagy a raktárosok helyzetétől. Ekkor azonban a Levéltár megfelelő elhelyezést nyert a MTA Münnich Ferenc utcai irodaházának épületében, és így a dolgozók munkakörülményei lényegesen megjavultak. Döntően megváltozott a raktári helyzet is. A Törökbálinton felépült könyvtári raktár jelentős részét (kb. 6000 fm), levéltári raktár céljára alakították ki, ami — a távolságot leszámítva — megfelel a követelményeknek. így hozzá lehetett kezdeni a levéltár gyűjtőkörébe tartozó levéltárérett iratok begyűjtéséhez, feldolgozásához és kutatásához is. Javultak a munka személyi feltételei. Lehetővé vált, hogy mindenki végzettségének megfelelő munkát végezzen, és szakmai tudása a levéltár érdekében a lehető legmaximálisabban kerüljön kihasználásra. A levéltár 1981-ben azt a feladatot kapta a fenntartótól, hogy a tudományos munkatársak egyéni kutatásain kívül — amelyre továbbra is egy kutatónap áll rendelkezésre, készítsenek intézményi kutatási tervet. Az Akadémiai Levéltár profiljába a tudománytörténeti források, kéziratok kutatása, tudományos intézetek hivataltörténete tartozik. Az elképzelések kialakításakor az Akadémiai Levéltár elsősorban a szocialista akadémiai levéltárak tapasztalataira támaszkodott. A 60-as évek közepén, a Lengyel Tudományos Akadémia Levéltárának kezdeményezésére rendszeres együttműködés alakult ki a szocialista akadémiai levéltárak között. 1965 óta 3—4 évenként rendszeresen találkoznak az akadémiai levéltárak képviselői, és kapcsolataik a kétoldalú megbeszéléseken, tapasztalatcseréken, tanulmányutakon is erősödtek. A tudománytörténeti kutatások megszervezésénél azonban nem lehetett szó automatikus példaátvételről, hanem messzemenően figyelembe kellett venni a hazai viszonyokat. A kutatási program végrehajtásához a különféle levéltárak munkatársainak együttmű214
