Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András feljegyzései a vármegyei levéltárak helyzetéről, 1914–1916: II. közlemény / 163–188. o.

17 Mosón vármegye levéltára

2 A közgyűlési jegyzőkönyvek 1668. évben kezdődnek (ettől az évtől kezdődőleg vannak meg) 1849. évig, még a kuruc világból is csaknem hiánytalanul megvannak, ami nem éppen gyakori eset. Az összefüggő iratokat 1618., illetőleg 1641 évtől fogva csomókba kötözve, folyó számokkal rendezett állapotban találtam. A vármegye régibb iratai — amint ezt az 1725. évi jegyzőkönyvből tudjuk, a török háborúk alatt elpusztultak és a XVI. századból csak egy armálist és az 1593. évi dicalis conscriptiót találtam a levéltárban. Kitűnik ebből, hogy a vármegye 732. portájából négyszáznál többet Rudolf király bírt: a Harrach családnak 61., a Köpcsén várában lakó Lysthy )így!0 uraknak a városban 24., a történetíró Istvánffy Miklós propalatinusnak 16., Bay Mihálynak Lajtán 8 jobbágytelke volt, a többi a Héderváry, Lipcsey, Majthényi, Dersffy és más nemes urak között oszlott meg. Tudjuk, hogy az osztrák házbéli királyok, mint az óvári uradalom földesurai a vármegye főispánjai voltak, de az már kevésbé ismert dolog, hogy nem csak a címét viselték, hanem jogait is gyakorolták a főispánoknak, a tisztújító székre, maguk helyett homo regiusokat küldtek, az alispánokat candidálták s őt vető jogukkal élve a nekik nem tetsző személyeket egyszerűen visszavetették. A pozsonyi magyar kamara tanácsosai 1641. jún 1. kelt leiratukban kioktatták a nemes vármegyét, hogy mivel Ő Felsége „supremus et immeditatus comes", a maga méltóságát és jurisdictióját úgy a kijelölésre mint a választásra nézve a jövendőben állandóan gyakorolni fogja, a rendek tehát ehhez tartsák magukat. Ugy is történt, legalább Ferdinánd király idejében, aki 1647-ben az alispánságra Majthényi Mihályt, Kerekes Menyhértet, Nagymihályi Ferencet és Őrlik Sámuelt candidálta, a vármegye pedig mindjárt a pozsonyi magyar tanács renedelete után, határozatba vette, hogy alispán a király kandidátiója nélkül ne választassék. A hamis pénzverés miatt Bécsben lefejezett költő és gonosztevő gróf Listius László viselt dolgairól sok tudósítást találunk, úgy szintén a Wesselényi-féle összeesküvésről, Thököly Imréről és a bujdosókról, a nemesi felkelésekről, Rákóczi Ferencről és a pártosokról, kiket a vármegye a tűzzel-vassal üldöztetett. Mikor a kuruckirály szerencse csillaga végleg letűnt, Pozsony vármegye felhívására szekereket és ökröket rendeltek a Dunához, hogy Zrínyi Ilonát tovább szállításk Nikodémia felé. Még a legendás lőcsei fejér asszonyról, Géczi Juliannáról és férjéről, Korponay Jánosról is találunk némely tudósítást. A levéltárra különös gondja volt a vármegyének. Sokáig a győri káptalanban tartották, 1708-ban pedig Pozsonyban, a nádori residentiában helyezték el, amely alkalommal az összes iratokat lajtsromba foglalták, ahonnan Zichy Ferenc szolgabíró szállította vissza Magyar-Óvárra, 1712-ben: de olyan nagy rendetlenségben, hogy pár évvel később (1717.) 150 frt kellett fizetni egy hozzá értő embernek a rendbehozásért. a történeti levéltáron kívül, melynek egyik szintén értékes gyűjteményét az 1675től 1848-ig terjedő megyei és hadi pénztári számadások képezik, az abszolút korszakbeli iratok és könyvek nagy töbegben maradtak fenn, s legalább is 3/4 részük kiselejtezni való, de a padlón halmazban heverő 1809. évi insurrectionalis iratok jobb sorsot érdelemének. Egy nagy záros szekrényben különféle térképek, régi megyei (1647.) és községi pecsétnyomók, eredeti armalisok (13 drb.), alapító levelek és végrendeletek őriztetnek. Ebben a szekrényben találhatók egy bádog tokban a Zsidanich család iratai, melyek túlnyomórészben _Welsz_Hartik_Libj^^ ezredesre vonatkoznak, aki a 165