Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András feljegyzései a vármegyei levéltárak helyzetéről, 1914–1916: II. közlemény / 163–188. o.

tokból sok elpusztult és egy része a vármegyeház padlásán szerteszéjjel szórva várja az enyészetet (1914.). A régi, rendezett levéltári gyűjtemények közül alig egynéhány maradt épségben. A nagy, fiókos szekrényekben és nyílt állványokon elhelyezett iratok 1665 — 1833-ig három csoportba vannak sorozva u. m. I. Mandata et correspondentia II. Acta intimata III. Acta politica Ezeknél régibb összefüggő iratgyűjteményt nem találtam. El vannak látva pontos elenchusokkal és mutatókkal. A nemesi családok iratai között azonban az investigatiók és productionalis pörök alkalmával felmutatott eredeti vagy hiteles középkori oklevelek is vannak. 1362 —1526-ig cca 60_drb. Ezeket néhai Petrovay György a vármegye tudós főlevéltárnoka feldolgozta és java részében ki is adta. Maguk a nemességigazolási ügyek családok szerint betűsorban és időrendben zárt szekrényben őriztetnek. A megyei törvényszék előtt folytatott polgári és büntető pörök 1686—1868-ig szintén össze vannak gyűjtve, de ezekhez nem számítandók a József császár alatt és az absolut korszakban keletkezett nagyszámban fennmaradt pörök és más törvénykezési ügyek. Az 1848. év előtti Sedrialis iratokon kívül a tárgyalásokról felvett jegyzőkönyvek közül is megmaradt egy pár kötet 1686. évtől fogva. A sedriákon csaknem állandóan magyarul tárgyaltak és ítéltek. A közgyűlési jegyzőkönyvek nemcsak a vármegye, hanem Erdély történetének is gazdag forrását képezik, mivel Máramaros a nemzeti feiedelmek korában, sőt a Leopoldféle diploma után is még sokáig Erdélyhez tartozott. Főispánjai az Iktári Bethlenéit, Rhédéyek, Thököly Imre, illetőleg Teleki Mihály 1692. évtől fogva gr. Bethlen Miklós kancellár és utódjai stb. stb. mindenkor nagy befolyású emberek voltak. A kuruc vÜág emlékei is szép számban maradtak ferin és úgy ezeket, mint a régi jegyzőkönyveket részben Dr. Komáromy András ösmertette (Történelmi Tár, Ujfolyam). A levéltárból különben a történetkutatók már sokat merítettek, elsősorban Szilágyi István, hajdan a szigeti ref. Lyceum hírneves igazgatója s aztán a már említett Petrovay György, aki a vármegye tulajdonát képező címeres leveleket, közöttük Doby Mihály 1430. évi armálisát is kiadta és ösmertette (Turul). A rendezett gyűjteményeken kívül sok különböző korú és tartalmú iratcsomók vannak u.m.

ftatutumok, conscriptiók, inquisitiók, pénztári számadások, úrbéri ügyek, stb. a XVI. század végétől fogva 1848-ig. Annak utána pedig éppen úgy mint a legtöbb vármegyei levéltárban, a német világ írott emlékei következnek, rengeteg tömegben. De az 1848/49. évi szabadságharc idejéből is szokatlanul nagyszámú irat maradt fenn, s ezeket értesülésem szerint (mondja Komáromy) még soha senki sem vizsgálta át. Kár volna értük, ha a román (?) megszállás alatt elpusztulnának. Mert ezek a megsárgult, porladozó levelek fényes tanúbizonyságot tehetnek arról, hogy a máramarosi oláhok (!) szívvel-lélekkel magyarok voltak! Egész a bitófáig! Vérüket hullatták a szabadságért, üldöztetést, kegyetlen rabságot szenvedtek hazájukhoz való hűségükért! Eredeti, kézzel írt kései másolat - Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, Ms 5219/9. 164