Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Serege Anikó: Tarcal mezőváros írásbelisége a 17. században / 133–140. o.

Milyenek ezek a bejegyzések? Érvényesek-e az oklevelek elemzésénél tett megállapítások? Igen. Kiderül, hogy az oklevelek vizsgálatánál alkalmazott módszer itt is helytálló, ha figyelembe vesszük, hogy a bejegyzések szerepe ugyanaz, mint a városi tanács által kiadott oklevelekének: az eljárás hitelesítésének egyik módja. Ennek megfelelően a nótárius ugyanazokat a stilisztikai eszközöket, szerkesztési elvet alkalmazta, mint az oklevélírásnál, természetesen lerövidítve.

17 A nótáriusok folyamatosan vezették a jegyzőkönyvet. Minden év elején feljegyezték az új keltezést, és a fejlécet: „Protestationes et contradictiones sub judicatu circurnspectu Domini. . ." (itt a bíró neve következik latinos formában). A főbíróén kívül időnként a szolgabírák, ill. a tanácstagok nevei is szerepelnek (1635 — 56.) — ez pedig megfelel az oklevelekben szereplő tanácslistáknak, vagyis a méltóságsornak. A textus természetesen rövidebb az oklevélbelieknél, de ugyanúgy tartalmazza a promulgatiot és a narratiot. Az ügyek jellegét tekintve a bejegyzések túlnyomó többsége szintén szőlőügyleteket rögzít, feltűnően sok tiltással és ellenzéssel találkozunk. Ennek szabályait a statútumok „Protestatiok és Tilalmak" c. fejezete tartalmazza. A dispositiot is azonosíthatjuk a bejegyzésekben, a sanctio azonban a legtöbb esetben elmarad. Hiánya könnyen belátható, hiszen a hitelesítéseknek ez a formája nem került az érintettekhez, hanem a város tanácsa őrizte. Ugyanez okból hiányzik a corroboratio is. Az elmondottak illusztrálására következzék egy példa. „Az heli béÜ tanácsunk előtt megjelent varasunkban lakozó Mészáros István Ur[am] és az ugyan itt lakozó Czizmadia András Ur[am], es tevék a következő vallást. Csizmadia András Ur[amjnak az Mézes Málon levő szőllejért Mészáros István Ur[am] addgia az Fekete Hegyen levő szőlejét és még Kétszáz forintot, Fl[orenus] 200." Itt a nótárius bejegyzi még a két szőlő szomszédos tulajdonosait. A sematikus fogalmazást szintén az oklevelek elemzésekor tett megállapítások igazolják. A városkönyv most ismertetett részének nincs egységes szerkezete. 1633—78-ig folyamatosan követik egymást a bejegyzések, de az 1650., 1652., 1653. év hiányzik. Az 1646-tól 1655-ig működő jegyző a nagyobb áttekinthetőség kedvéért az éves tagoláson belül kiemelte a hónapokat is. Az íráskép alapján megállapíthatjuk, hogy az 1656. évi bejegyzések utólag kerültek a könyvbe. Időnként ugyanattól a kéztől minden szembetűnő ok nélkül különösen díszes írás született. További eltérés még, hogy pl. 1667-ben és 1677-ben a fejléc kiegészült a nótárius nevével: ,,Tempore notariatus Francisci Babocsay de Tokay." 1678-ban a bejegyzések sorát megemlékezés szakítja meg Kis János bíróról, akit másodszor választottak meg, s aki az évben elhunyt. A nótárius méltatja a bíró érdemeit, a város fejlődését szolgáló munkásságát. (N. B.: elhunyt közéleti személyiségek érdemeinek jegyzőkönyvbe vétele mind a mai napig szokásos.) Ehhez hasonló személyes jellegű bejegyzés nincs több a protokollumban. 1689-ből ismerjük a nótárius nevét (Petneházi János), ugyanígy 1692-ben Rozgonyi Márton is megörökíti saját magát, két év eseményeit folyamatosan feljegyezve. Ezután meglepő módon — az íráskép alapján ugyancsak ő — visszamenőleg rekonstruálja — minden bizonnyal a város levéltárában akkor még teljesebb litterae-gyűjtemény alapján — 1621-től a fő- és szolgabírákat. Jelzi a névsorban a hivatalviselés közben elhunytakat, 138