Levéltári Szemle, 33. (1983)
Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Serege Anikó: Tarcal mezőváros írásbelisége a 17. században / 133–140. o.
az elhalálozás pontos dátumát, ki a substitus, esetleg a halál okát. 1635—36-ból teljes tanácsnévsort is közöl. Ezután már folyamatos bejegyzések következnek, tehát 1693-ban, amikor ez a kiegészítés készült szintén nem hiányoztak az adott évek adatai. 1694 — 1703ig a megszokott módon folytatódik az ügyek bejegyzése, s ezzel zárul a kötet. Tarcal mezőváros 17. századi iratainak e rövid bemutatásával az volt a célom, hogy felhívjam a figyelmet a forrástípus értékére, használhatóságára és az írásbeliség-kutatásban rejlő lehetőségekre. A források diplomatikai jellegű vizsgálatánál hangsúlyozni szeretném, hogy az oklevelek Szentpétery Imre által nyugat-európai mintákra használt kategóriák említése nem véletlen. Annak bizonyítására törekedtem, hogy a 17. századi hegyaljai mezővárosi oklevéladás a középkori kancelláriák, Ül. hiteleshelyek gyakorlatára épül. A „közvetítők" szerepét csak további részletes filológiai, kultúrtörténeti kutatások tisztázhatják. Azt azonban már most megállapíthatjuk, hogy korszakunkban, mikor is a hegyaljai mezővárosokat többszörös háborús pusztítás ellenére gazdasági stabilitás, sőt fejlődés jellemzi, ez a közigazgatásban és írásbeliségükben is tükröződik. Az általános fejlődés a 18. században megreked, de ugyanez az írásbeliségről továbbra sem mondható el. E folyamat okainak, jeleinek elemzése azonban már nem tartozik e munka tárgyához. Jegyzetek 1 SzÜágyi Lóránd: Oklevéltan és általános történet. Szentpétery-Emlékkönyv, Budapest, 1938. p. 475. 2 Szentpétery Imre - Borsa Iván: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Budapest, 1961. 3 A kincstári birtok kiépülésére v. ö. N. Kiss István: Uradalmi gazdálkodás Sárospatakon és Tokajon a XVI. század második felében. TSZ. 1960. p. 15-30. 4 A 12 mezőváros a következő volt: Tokaj, Tarcal, Keresztúr, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tolcsva, Erdőbénye, Tállya, Szántó, Szerencs, Mád, Olaszliszka. A Hegyalja zárt területté válására v. ö. Orosz István: A hegyaljai mezővárosok társadalma, különös tekintettel a szőlőbirtok hatásaira. Agrártörténeti tanulmányok. 1960. p. 3. 5 H.: a városi jegyzőkönyvben 1678. augusztus 11 -én feljegyzi a nótárius, hogy a török rátör a városra, és felégeti. 162 férfit hurcoltak rabságba, néhány gazda, az aszszonyok és a gyerekek a szőlőkbe menekültek. Elpusztult a város két harangja és két temploma is, valamint sok lakóház. A város történetéről a továbbiakban v. Ö. Fata Tarczaliensia az az Tarczal városának főbb változásai (1670—1700). írta nemes Babocsay Izsák, a nevezetes város nótáriusa. Monumenta Hungarica sermone nativo scripta, az az a magyaroknak magyar nyelven írt emlékezetes írásaik. Kiadta Rumi Károly György. Pest, 1815. E munkáját a szerző a saját korában még meglevő levéltári anyag alapján készítette. 6 A magyar mezővárosok korábbi fejlődési szakaszának problematikus kérdéseire v. ö. Bácskai Vera: Magyar Mezővárosok a XV. században. Értekezések a történeti tudományok köréből. 37. Budapest, 1965. 139