Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - HIVATALTÖRTÉNET - Czuczor László: Az Országos Nép és Családvédelmi Alap (ONCSA) szervezete és működése / 43–56. o.

Az Országos Szociális Felügyelőség személyi állománya a 7000/1940. évi M. E. rendelet tükrében a következő volt: Ügyvezető elnök:Kádár László Levente dr.miniszteri osztályfőnök, címzetes államtitkár. Szociális felügyelők: Somogyi Ferenc dr. egyetemi magántanár, Cser János dr., Hollós István dr., Némethy Ferenc dr., Steller Mária dr., Tegzes László dr., Valkó László dr., Kerék Mihály dr., Karvázy János dr., Radnóti István, Brants Gézáné, Diószeghy Erzsébet. Szakelőadók: Németh József dr., Füsti Molnár Sándor dr., Jancsó Ernő dr., Eszterhás György dr., Kecskeméthy Zoltán dr., Szabó László dr., Mérnök: Tóth Kálmán. Szociális gondozók: Deák Andorné, Kovács Vilmos dr., Kocsis Margit dr., Varsányi Ilona, Komáromy Irmin, Molnár Lajosné, Papp Kálmánná, Keserű Júlia, Czike Jenőné, Horday Gusztávné, Szabó Ilona, Csonka János, Gera Katalin, Inotai Ilona dr., Z. Elek Béláné, Kállay Emília, Haba Tibor, Sebestyén Rózsa, Solymár György, Kirchner Ödönné, Mertz Margit, Kiss Istvánné, Markovits Istvánné, Schafer József, özv. Tolnai Lajosné, Détáry Dezsőné, Wunder Alice, Dávidkó Eszter, Nagy Viola, Várnagy Mihály, Nagy Erzsébet, Márcz Margit, Balogh Julianna, özv. Bánesz Jánosné, Mánfai Józsefné Nádasi Ilona, Nádasi Margit, Nedeczky Rucsek Erzsébet, Tímár Lucia, Vargha Éva, Inczédi Elvira, özv. Füzes Lajosné, Balázsi Berta, Kulcsár Irén, Kováts Judit, Bodola Anna, Nemes Emília, Uhlbing Gizella. A névszerinti felsorolásból megtudhatjuk az Országos Szociális Felügyelőség pontos létszámát s ami igen feltűnő, annak nemek szerinti megoszlását. Ebből arra is következtethetünk, hogy a karitatív jellegű szociális munkában az ONCSA létrejötte előtt is már e területen nők, s ezek között is első helyen tanítónők, zöldkeresztes védőnők tevékenykedtek. Az akkori irányzatnak megfelelően számos nő az úgynevezett felső tízezerből is vállalt állást az ONCSÁ-nál. A Budapesten 1942/43-ban indult egyetemi szociális tanfolyam hallgatói között nem egy államtitkár, földbirtokos, sőt még grófnő is szerepelt a hallgatók névsorában. Ezekről a tanfolyamokról a későbbiekben mint egykori résztvevő, járási szociális gondozói minőségemben teszek említést. A megyék közül konkrétan Pest megyére és a megyén belül folyó ONCSA munkára s az ott szerzett tapasztalatokra még részletesen is kitérek. Előzetesen annyit, hogy az akkori Magyarország legnagyobb területű és talán legszegényebb megyéje volt, ahol feltűnően nagy kontraszt volt a szegény, sokgyermekes családok és az aránylag nagyszámú középbirtokos dzsentrik és ezét a réteget kiszolgáló jómódú iparosok és kereskedők között. Budapest mai peremkerületei akkor még Pest megyei városai: Újpest, Rákospalota, Kispest, Pesterzsébet, Budafok — továbbá nagyobb községei: Rákosszentmihály, Mátyásföld, Sashalom, Cinkota, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr, Rákoshegy, Rákosliget, Pestlőrinc, Soroksár, Csepel, Nagytétény, Pesthidegkút. Valamennyien számottevő ipari munkássággal. Ide kell sorolni azokat az ingázó munkásokat, akik naponta jártak be a budapesti üzemekbe és gyárakba mintegy 60—100 km-es körzetből. Pest megyében az ONCSA megalakulásának éveiben a hírhedt Endre László volt a törvényhatóság első tisztviselője, a fajvédő magyar s a háború utolsó napjaiban nyilas belügyminiszter. Az ONCSA-ügyeket különösen akkor képviselte, amikor a zsidó-birtokok elkobzásáról szóló második zsidótörvény végrehajtási utasítása nyomán hozta meg intézkedéseit. 47