Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - HIVATALTÖRTÉNET - Czuczor László: Az Országos Nép és Családvédelmi Alap (ONCSA) szervezete és működése / 43–56. o.

Egy vármegyei főjegyzőt bízott meg az ügyek intézésével (dr. Koppány), az Országos Szociális Felügyelőség viszont igen nagy súlyt helyezett arra, hogy a megye szakelőadói a legjobban képzett gyakorlati szakemberekből kerüljenek ki s olyanok,akik már pedagógiai, mezőgazdasági és egyéb szakvonalon (egészségügy, közigazgatás) a karitatív ügyek intézésében is gyakorlatra tettek szert. így az első megyei szociális szakelőadó a megyében egy fiatal, agilis agrár szakember, akkor igazán ritkaságnak számító női káder, a kiváló szervező és kezdeményező tehetséggel is rendelkező Matykó Magda volt. Munkatársai is nők voltak (Borbényi Kálmánné, Rákócziné, Mikes Mária stb.). Az Országos Szociális Felügyelőség részéről Cser János patronálta a megyét. Két gazdasági felügyelő járta a megyét és az újonnan épült ONCSAtelepeket, s a helyszínen, gyakran bemutatóval, segítették s irányították az új lakók kertészeti és mezőgazdasági, kisállattenyésztő munkáját. (Gaál Imre, Varga Géza) Pest megyében (Pest-Pilis, -Solt, -Kiskun vármegye) a negyvenes években a következő járások voltak: központi, váci, gödöllői, aszódi, nagykátai,gyömrői, dabasi, monori, nagykátai, abonyi, kiskunfélegyházi, dunavecsei, kunszentmiklósi, kalocsai, ráckevei, pomázi járások. Kecskemét törvényhatósági joggal felruházott város. Az ONCSA programjának megvalósításához olyan feladatok ellátásáról kellett gondoskodni, melyek elsősorban gazdasági jellegű irányítást és tevékenységet kívántak meg. Az Alap célkitűzéseit tekintetbe véve a kereskedelmi társaságok közül a szövetkezeti forma volt az, amelynek keretében a különféle hitelakciók (kamatmentes törlesztéses kölcsönök, vételárhitelezések stb.) a legkisebb költségek mellett s a tagigények legszélesebbkörű kielégítésének biztosításával sikeresen lebonyolíthatók. (Lásd a Közjóléti Szövetkezetekről szóló 3500/1941. sz. rendelet miniszteri indoklását.) Ezért törvényhatóságonként, indokolt esetben megyei városonként is, külön közjóléti szövetkezeteknek megalakítása vált szükségessé. Ezek a közjóléti szövetkezetek elsősorban különleges célkitűzésük folytán és hogy forgalmukat majdnem kizárólag közületi pénzből látják el, lényegesen különböznek azoktól a szövetkezetektől, amelyeknek a kereskedelmi törvény részletes szabályokat ír elő. A közjóléti szövetkezetek részére a BM. 700/1941. sz. rendelete külön alapszabálymintát ír elő. A szövetkezetek célját a rendelet 2. §^a a következőkben jelöli meg: „tagjai keresetének és gazdálkodásának előmozdítása a kölcsönösség alapján, de különösen: a) készpénz és anyaghitel nyújtása révén a megélhetésükben veszélyeztetett sokgyermekes családok önálló gazdasági létének megalapozása vagy kedvezőbb gazdasági viszonyok közé telepítése és ezáltal a népesség szaporodásának előmozdítása, továbbá ilyen családok részére családi házak építésének vagy tatarozásának elősegítése. b) az a) pontban megjelölt családok tagjai részére munkaalkalmak biztosítása, azok közös munkájának megszervezése s így gazdasági, erkölcsi, szellemi felemelés útján az életviszonyok javítása és a társadalmi kiegyenlítődés elősegítése. c) az a) pontban megjelölt családok tagjai érdekében termelőüzemek létesítése és a jobb értékesítés előmozdítása s ezzel kapcsolatosan gyakorlati szakembereknek a szövetkezet üzemeiben való kiképzése. A rendelet 5. §-a alapján a szövetkezet tagjai az úgynevezett alapító tagoka vármegyék, teh. jogú városok, megyei városok, melyek üzletrész címén legalább 250 db - üzletrészenként 2, pengő értékben — kötelesek jegyezni. 48