Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - HIVATALTÖRTÉNET - Hagymásy Sándor: Legeltetési társulatok Túrkevén a 19–20. században: egy közbirtokosság működése / 69–79. o.

Mint már említettük, Túrkeve város a Vallásalapból az ecsegi legelőt 1927-ben megvásárolta.

19 Az akkori ismert gyufakölcsönből fizették ki ennek az árát, de nem egyszerre, hanem fokozatosan törlesztve, de a két legeltetési társulat még tovább működött. Majd 1933-ban került Ecseg teljesen a város tulajdonába, amikor is a Társulatok csak névlegessé váltak és városi kezelésbe került a legelő. Természetesen a legeltetési szabályrendeletek továbbra is érvényesek voltak, melyet most már az elöljáróság tartatott be. Társulatok, mint legeltetési csoportok csak a helyükön maradtak, de a város gazdálkodása, vagyis annak irányítása mellett. Ennek a legelőgazdaságnak a legfőbb felelőse, vagyis elnöke a polgármester volt, de teljes joggal felruházott helyettese dr. Györffy Lajos városi tanácsos, később mint főjegyző (ma a túrkevei Finta-múzeum igazgatója) vezette a város legelőgazdálkodását. Most már legelőgazdát is beállítottak. (Fekete Károlyt, aki egyben városgazda is volt.) A pénzügyeket most már a városi számvevőség intézte, vagyis az szedte be a legeltetési díjat (járásdíj, fűbér, fübir) és más bevételeket is az vezetett keresztül és minden a város pénztárába folyt be. Innen fedezték a közlegelő fenntartásának minden költségét. Míg azelőtt a számadók szedték össze a pásztorbéreket, most már minden pásztort a város fogadott meg és rendszeresen fizette a pásztorbéreket is. Ugyanígy a csőszöket, gazdákat, napszámosokat is. A szénagazdálkodással kapcsolatos, kaszáló területek kijelölése, árverése, részelés, betakarítás stb. a legeitető-gazdákból kiválasztott, vagyis megbízott segítségekkel, a legelőgazda végezte. (Ecsegi-gazdának nevezték.) A két társulatnak teljesen leszűkült az autonómiája.

20 Nem szerepelhetett most már, mint jogi személy. Tartottak ugyan közgyűlést, de azt az elöljáróság vezette le, akikből a vezetősége állott. Tulajdonképpen csak tudomásul kellett venni, hogy a legeitetők milyen díjakat, hozzájárulásokat tartoztak jószágjárandóságként befizetni. Természetesen ezek az irányított társulatok területükön maradtak. Mindegyik a maga területére vert. (Továbbra is azok a nyájak legeltek a régen megjelölt területeken és külön megvolt a csőszház, apaállattartás, lótartás, szénagazdálkodás is, de minden a város fenntartása, irányítása és felügyelete mellett. A legeltető gazdák önállóságát ez megszüntette ugyan, de az elöljáróság betartotta a közös legelők minden szabályrendeletét, törvényét és valóságos forradalmi helyzetet teremtett a legelőkultúra kifejlesztésében. A városgazdálkodás nemcsak a legelőrendtartás betartására, karbantartására, javítására törekedett, hanem a hasznosítás módozatait is tervbe vette, vagyis elindította. Ez alatt azt kellett érteni, hogy ne csak a legeitetőket terhelje a közlegelő fenntartása, hanem a bevételeket okszerű létesítményekkel is növeljék. Igaz, ezeket már a legeltetési szabályrendeletek is előírták, a legelő állagában való változtatáshoz, így a feltöréshez is a földművelési miniszter engedélye volt szükséges. A Városi Tanács az ilyen és ehhez hasonló változtatásokat hatásosabban tudta megvalósítani. így került sor Ecsegnek szántóként jól hasznosítható kis részének a feltörésére, de csak olyan mértékben, amennyivel a szükséges legelőt észrevehetően nem csonkították. Széles körben indult meg Ecseg fásítása — ami eddig nem volt elsősorban azokon a helyeken, ahol a terület legeltetésre kevésbé használható. Majd nagyobb területeket erdosítettek a Berettyó mentén. Ma nagyon szép, gazdag erdőrészletek vannak: Templomzugon, Gástyáson, Remetelaposon, Terehzugon és több helyen a legelő szakaszokon is. 76