Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - HIVATALTÖRTÉNET - Hagymásy Sándor: Legeltetési társulatok Túrkevén a 19–20. században: egy közbirtokosság működése / 69–79. o.

Már ezt megelőzően a Társulatok tiltották a marhagané (árvagané) összeszedését, de véglegesen most a városgazdálkodás idején szüntették meg. Mostmár rendszeresen változtatták az álláshelyeket és a hátrahagyott állás trágya-lerakódásait széjjelboronálták, mellyel az összes állásokat figyelembevéve, növelték a legelő trágyázását. Ezzel párhuzamosan kerekes kunyhókat csináltattak a pásztorok számára, hogy az állások változtatásával a pásztortanyák is könnyen tovább vihetők legyenek. Ezentúl az eddig nem végzett gyepgondozások indultak meg: műtrágyázás, boronálás, gyomirtás, töyisirtás, legelőutak karbantartása stb. Nemcsak a pásztoroknak tették kötelezővé a tövis és káros gyom irtását, hanem ezt alkalmi munkásokkal is végeztették. Növelték a kaszálható területeket, melyet szakfelügyelet mellett szárítottak és takarítottak be, melyből nagyobb mennyiségű értékes szénákat tároltak, kazlaztak, ebből eladásra is jutott. Növelték a legelőgazdaság jövedelmét azzal is, hogy a legelő hoszabb idejű kihasználása végett juhászatot állítottak be. Közismert, hogy az apró, sziki legelőnek nagyobb hasznosítója a birka. Tehát a hagyományos legelőrendtartást - amit a törvény is előírt — megszigorították és ezeken túlmenően keresték a közlegelő jobb hasznosítását. Remetelaposon gyümölcsfa telepet terveztek, ez azonban Terehzugon valósult meg, kisebb területen. Egy nagyobb horderejű intézményt valósítottak meg, szintén Terehzugon. A honvédség lótenyésztő szerve közbejöttével itt korszerű csikótelepet létesítettek. Ez is nagyban növelte az ecsegi legelő haszonértékét, mert az itt nevelt remondák értéke megnövelte a város legelődíj bevételét. így tudták fokozni a legelőkultúrát, mely végeredményben a legeltető állattartók hasznára is szolgált. Természetesen a többfajta bevétel nagyobb fenntartási költséget is okoz, de a törvényes rendelkezések betartása és a megújult vezetés és a termés előmozdította az állattenyésztés, valamint a legelőgazdaság érdekeit. A csordalegelőkön, vagyis a pásztói és ecsegi csordajárásokon továbbra is a Közbirtokosság vezetői voltak a legeltetés irányítói. Ahogyan a közbirtokossági résznél le van írva, a régi időktől hagyományosan, egészen 1945-ig a Közbirtokosság volt a legeltetési intézmény. A két csordajáráson — egyes években - 1000 tehén is legelt, bár nem ez volt Túrkeve egész tehénállománya, mert sokat kivertek az ecsegi tehéngulyákba is, és ezenkívül a tanyákon tartott tehenek nagyrésze otthon legeltetett a tanya körül. A pásztói csordajárásnak a területén is történt már a harmincas években valamennyi gyepfeltörés és fásítás is, azonban ennek csak kismértékben változtatták az állagát. A csordajárásokon mindig csak annyi szénát kaszáltak, ami a bikák teleltetésére szükséges volt. A Közbirtokosság még egy pár évig 1945 után is fennállott.

21 Ecsegen pedig ebben az időben újra a nevezett, két legeltetési társulat vezette és tartotta fenn a legelőt. Azonban a termelőszövetkezetek megalakulásával úgy az ecsegi, mint a pásztói legelőt is felosztották a szövetkezetek között. Ecsegből még az Állami gazdaságnak is nagy rész jutott. Ekkor már fellazult a közlegelő törvényes védelme és egyes részeit feltörték, nagyrészt rizstelepnek. Azonban a szocialista mezőgazdaságok megerősödésével a fejlődő állattenyésztés következtében a legelők nagyobb terjedelemben szükségessé váltak és sok rizstelepet visszagyepesítettek, így a kevi legelők ma is fontos bázisai a termelőszövetkezet állattartásának. 77