Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - HIVATALTÖRTÉNET - Farkas Gábor: Az előszállási uradalom igazgatása, 1920–1945 / 57–68. o.

arra, hogy a rendi vagyont uradalmi keretekben megtarthassa. Végiglátogatta a földigénylő bizottságokat, és meghagyta nekik, földet csakis az uradalom cselédjeinek, alkalmazottainak adjanak. Azt is, hogy a juttatott birtokok nagysága 15-20, illetve 50 kat. hold legyen a környező falvak földigénylőit pedig ne vegyék figyelembe. Intézkedett, hogy csak az uradalom területén fekvő községek lakóit részesítsék juttatásban. Elgondolása szerint az uradalommal függő viszonyban nem levő földigénylők legfeljebb csak házhelyet kapjanak. A demokratikus átalakulást irányító szervek felfigyeltek az előszállási jószágkormányzó földreform ellenes tevékenységére. A dunaföldvári katonai parancsnok hívatta és figyelmeztette, hogy a földosztással ne foglalkozzék. Ugyanaznap a katonai hatóság őrizetbe vette, Sárbogárdra kísérték. Az ott történt kihallgatás után Székesfehérvárra, a Sár utcai katonai büntető intézetbe vitték. Ott egy hónapig tartózkodott. Amikor szabadon bocsátották, háziőrizetet rendeltek el vele szemben. Külön is megtiltották neki, hogy Előszállásra menjen. Ekkor bevonult a fehérvári, volt Nádor utca 10. szám alatti rendházba. Ez május közepén volt. Irányításával kezdték meg a rendház és a templom háborús kárainak felszámolását. Előszállásról mesterembereket hozatott, akik az onnan szállított építőanyag felhasználásával 3 hét alatt elkészültek a helyreállítással. A polgári hatóság június 24-én közölte Hagy ó-Kovács Gyulával, hogy háziőrizetét feloldották. Tudta, hogy Előszállásra nem mehet vissza. A budapesti rendházba, a Bernardinumba távozott. Onnan is figyelemmel kísérte az előszállási eseményeket, ahol a visszamaradt gazdaság ügyeivel közvetlen munkatársa, az ugyancsak szerzetes Dózsa Márton számvevő foglalkozott. Ez a gazdaság 240 kat. hold volt, melyet Előszállás határában egy major körül szervezett a jószágkormányzó utóda. Ő kezelte a hajdúdorogi görög katolikus püspökség és a káptalan 206 holdas birtokát is, melyet ugyancsak itt hasítottak ki az uradalomból. Nem sikerült elérnie, hogy mind a 4 ciszterci rendház számára 100—100 holdat visszahagyjanak (Zirc, Pilis, Pásztó, Szentgotthárd). Azt sem, hogy a rend által fenntartott 5 gimnázium (Baja, Budapest, Eger, Pécs, Székesfehérvár) és a Bernardinum részére is meghagyjanak 100—100 holdat. Visszamaradt viszont a háború alatt létesített nagyvenyimi olajgyár, amely még nem teljes kapacitással dolgozott. Fejlesztését a rend a háború után végezte el. Hagyó-Kovács Gyula 1945. június 24-től a rend feloszlatásáig a Horánszky utcai rendházban tartózkodott. A rend gazdasági ügyeit továbbra is ő vitte. A zirci apát utasítására központi vagyonkezelő lett. A szerzetesrend megmaradt mobilizálható tőkéit különböző vállalkozásokba fektette. A ciszterci rendnek 1947—1948-ban 2 millió forint tőkéje volt. Hagyó-Kovács Gyula résztvett azon részvénytársaságok és igazgatóságok munkájában, melyekben a rendnek a felszabadulás után érdekeltségei voltak. A Horánszky utcai rendház lakóit állami utasításra 1950. június 18-án Pásztora szállították. A pesti rendház ezzel kiürült. Nyílt titok volt akkor már a rend vezetői előtt, hogy a kormányzat a szerzetesrendek feloszlatását határozta el, s ezért került sor a többi szerzetesrend házaival egyidejűleg a Horánszky utcai rendház kiürítésére is. Ezt megelőzően 1950. augusztus 23-án Zircen rendi tanácsot, tartottak. Azon Endrédy Vendel az apáti, Hagyó-Kovács Gyula főjószágkormányzói tisztségükről lemondtak. Elhatározásukat azzal indokolták, hogy — információik szerint — az államhatalom személyüket nem tűri tovább a rend élén. Úgy érzik, távozásukkal sikerült a rendnek előnyöket szerezni, és 66