Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - HIVATALTÖRTÉNET - Farkas Gábor: Az előszállási uradalom igazgatása, 1920–1945 / 57–68. o.

— a szerzetesrendek feloszlatása után — a ciszterciek — ha korlátozott számban is — működésüket, mint tanító rendiek folytathatják. Lemondásuk azonban túl későn történt ahhoz, hogy a kormányzat a rend élén történt változásokat figyelembe vehette volna. A szerzetesrendek működési engedélyének megvonása ekkor már napok kérdése volt. A Belügyminisztériumban Hagyó-Kovács Gyula az államtitkártól megbízást kapott, hogy a magyarországi szerzetesrendek feloszlatása után azoknak a férfi és női rendtagoknak, akik betegek vagy idősek, és polgári foglalkozást nem tudnak űzni, otthonokat jelöljenek ki néhány rendházban. Az ekkor felvett statisztikából kiderült, hogy az országban az 53 női szerzetesrendnek 7500, a 22 férfi szerzetesrendnek pedig 2400 tagja volt. A közös elhelyezésre a rendi tagok 20%-a tartott igényt. A szerzetesrendek működését megvonó rendelet szeptember 7-én lépett hatályba. A rendek e napon jogilag megszűntek. Gyakorlatilag már néhány héttel korábban sem működtek. A pásztói rendházat — ahová a ciszterciek pesti rendházából helyeztek el szerzeteseket —, október 10-én; a rend központját, Zircet 17-én számolták fel. Szekularizálták Pásztót is. Hagyó-Kovács Gyula közben járta az országot. Többek között javasolta a Belügyminisztériumnak, hogy Pannonhalma maradjon meg az idős szerzetesek szociális otthonának. Október végén a fővárosban, a Puskin utca 19. számú házban lakó unokaöccsénél, Hagyó-Kovács Lászlónál kapott helyet, ahol két szobát sikerült bebútoroztatnia a Bemardinumból. Ott tartóztatták le 1950. november 8-án. December 21-ig az Andrássy út 60. számú házban, majd a Fő utcai Törvényszék épületében levő börtönben tartották fogva. Ott találkozott Endrédy (Hadarits) Vendel zirci apáttal, aki hatödrendű vádlott volt a Grősz József kalocsai érsek elleni perben. Hagyó-Kovács Gyula a hetedrendű vádlott volt. A tárgyalásra 1952. június 22—28 között került sor a budapesti Megyei Bíróságon. A bíróság Hagyó-Kovács Gyulát népellenes magatartás miatt 13 évi börtönre ítélte. Az ítélethirdetés napján a váci fegyházba szállították, ahonnan 1956. november 1-én kiszabadult. Budapestre utazott unokaöccséhez, akit azonban már nem talált életben. Hagyó-Kovács Gyula akkor már 68 esztendős volt. Elmondása szerint a börtönben sokat betegeskedett, két évnél tovább volt rabkórházban. Említésre méltó az a körülmény, hogy vele szemben letartóztatásától a kiszabadulásáig vallatást nem alkalmaztak. Kizárólag kihallgatásokra került sor, melyek lefolytatásakor kényszerítő eszközhöz a kihallgatást végző közegek nem folyamodtak. Betegsége egyre jobban elhatalmasodott. Kiszabadulása után is hamarosan klinikai kezelésre szorult. Ott tartóztatták le újra 1957. június 13-án. A klinikáról a Mosonyi úti rabkórházba került, ahol ismét találkozott Endrédy Vendel apáttal. A Mosonyi úti kezelésről igen elismerően nyilatkozott. Augusztus 17-én a kőbányai Gyűjtőfogházba vitték. Ott azonban csak egy hetet tartózkodott. 1957. augusztus 23-án a zirci apáttal együtt szabadult, immár véglegesen. Együtt hagyták el a Gyűjtőfogházat. Súlyos betegségükre, idős korukra és egyéb körülményekre tekintettel velük szemben az Elnöki Tanács kegyelmi jogkörében eljárva a még hátralevő büntetésüket elengedte. Ugyancsak ketten indultak el Pannonhalmára, a bencésrendi kolostorba, melyet éppen Hagyó-Kovács Gyula javasolt, illetve jelölt ki 7 esztendővel korábban az idős, beteg, munkaképtelen szerzetesek otthonául. Élete utolsó állomásán megírva visszaemlékezéseit, melyet 1959. áprilisában fejezett be. 1960. március 9-én 72 éves korában halt meg Pannonhalmán. 67