Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - HIVATALTÖRTÉNET - Farkas Gábor: Az előszállási uradalom igazgatása, 1920–1945 / 57–68. o.

etettek. A cselédek éltek is ezzel a lehetőséggel: 1928-ban például az egész uradalomban 1500 cselédtehén volt. (A cselédeknél 500 darab tehénnel több volt, mint az uradalomban. Hagyó-Kovács Gyula jól tudta, hogy csak a megbízható munkaerő szolgáltat alapot az egész uradalmi gazdálkodásnak. Ezért igyekezett az uradalom jövedelméből valamivel többet juttatni a cselédségnek. Már 1920 után magasabb Előszálláson a cselédbér. A Tanácsköztársaság idején kifizetett cselédbér és természetbeni juttatás a húszas években valamelyest csökkent, de a harmincas évektől ismét emelkedett. A jószágkormányzó több ízben hangoztatta, hogy az egyházi birtokoknak a szociális gondoskodás terén élen kell járniok. A cseléd, az aratómunkás mint uradalmi alkalmazott, a nagyüzem részét képezi, jövedelmét ők állítják elő. A jószágkormányzó szerint az uradalom alkalmazottai nem lehetnek elégedetlenek, mert a lázadó cseléddel, arató munkással nem érdemes dolgoztatni. Nem egyszer jelentette ki, hogy az alkalmazottaknak érezniük kell, hogy munkájuk eredményét nemzeti célokra használják fel, s a rend tiszta jövedelmét közhasznú feladatok megvalósítására fordítják. Az uradalom valóban szépen jövedelmezett. Fokozatosan, — a harmincas évek elejéig - felújították a cselédlakásokat, azokat kibővítve szoba-konyhás és kamrás lakásokat létesítettek. A rentábilis gazdálkodást igen nehéz volt elérni, megvalósítani. A rendnek még a század eleje óta jelentős adóssága gyülemlett fel. Ezt a gazdasági válság bekövetkeztéig vissza tudták fizetni, sőt a válság alatt már hozzákezdtek a vagyon gyarapításához. Ez akkoriban mezőgazdasági ingatlanok; esetenként városi telkek, bérházak vásárlását jelentette. 1932-ben megvették Wimpffen György simontornyai 2000 kat. holdas gazdaságát, és azt az uradalom 12. kerületeként (intézősége) üzemeltették.

9 Lehetővé vált ettől kezdve az elavult intézmények felújítása, újak létesítése.

10 A harmincas évek elejétől az említett gazdasági eredmények alapján Hagyó-Kovács Gyula bekerült a vármegyei, majd az országos közéletbe. 1931-től megyei törvényhatósági bizottsági tag.

11 Érdemrenddel tüntették ki, mely gazdasági főtanácsosi címmel járt együtt. 1934-ben nyugateurópai tanulmányutat tett, 1935-ben Afrikát utazta be. Külföldi útjain a szakember szemével figyelte meg a gazdasági jelenségeket, s azok egy részét igyekezett idehaza hasznosítani. 1940-ben Fiúméban tartózkodott. A kormányzó — akinek vendége volt —, birtokára is elvitte. Hagyó-Kovács Gyula ott megcsodált egy benzinmotoros kapálógépet. Amikor a külföldi útjáról visszaérkezett, a kapálógép idehaza várta, mert a fiumei kormányzó azt Előszállásra küldte el. A kapálógépet az uradalomban — némi módosítással — házilag is legyártották. Az uradalom gépesítése a harmincas évek végére jelentősen előrehaladt. Előszálláson 1938-ban 18 traktor volt az uradalomban. Ebben az esztendőben tartotta ezüstmiséjét Hagyó-Kovács Gyula fényes külsőségek közepette, Werner Adolf zirci apát jelenlétében. Ott volt egy kis alacsony, csizmás parasztember; az édesapja, és az ezüstmisés pap szikár, napbarnított arcú, falun élő és dolgozó testvérhúga is. Édesanyjuk akkor már nem volt az élők sorában. 1939-ben Hagyó-Kovács Gyulát Fejér megye küldötteként a magyar országgyűlés felsőházában találjuk. Itt is főleg gazdasági kérdések foglalkoztatták, felszólalásai gazdasági, illetve gazdaságpolitikai témákban hangzottak el. Vezérszónoka volt az 1940. évi IV. tc.-nek, mely a földbirtokreformmal foglalkozott. A középbirtok visszahagyása 61