Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - HIVATALTÖRTÉNET - Farkas Gábor: Az előszállási uradalom igazgatása, 1920–1945 / 57–68. o.

mellett foglalt állást. Szerinte egy ország sem nélkülözheti a nagybirtokon való termelés eredményeit, ezért 500-1000 holdas gazdaságok alakítását tartotta ideálisnak. A felosztandó nagybirtokot sem kellene szerinte törpebirtokokra tördelni, mert azok nem bizonyulnának jövedelmezőnek. A 25-50, sőt 100 kat. hold terjedelmű parasztbirtokokban látta a magyar mezőgazdaság jövőjét. Javaslatai, felsőházban elmondott beszédei országos visszhangot váltottak ki. Az újságok az ország első gazdájának nevezték.

12 Kapcsolata a korszak uralkodó elitjével már korábban kialakult. Nemcsak a kormányok tagjaihoz, hanem Darányi, Imrédy, Teleki, Kállay miniszterelnökökhöz is ismeretség fűzte, akiket gyakran látogatott. Különösen Kunder Antal iparügyi miniszterrel volt szoros kapcsolata. Teleki Pál miniszterelnök 1940-ben felajánlotta neki a földművelésügyi tárcát, melyet nem fogadott el. Érve az volt, hogy munkájára a cisztercita rendnek van szüksége.

13 A második világháború évei megpróbáltatásokkal teli időszakot hoztak az uradalomra és jószágkormányzója számára egyaránt. A háború alatt gazdaságilag hanyatlani kezdett az uradalom, s ezt a folyamatot megállítani nem is lehetett. 1940-ben, a földreform lebonyolítása során földterületeket adott 'le Előszállás. Ekkor a környező községek lakói közül a hercegfalvaiak 1125, a nagyvenyimiek 350, a Baracs-Széchenyi telepiek 600, az előszállásiak 1365 holdat kaptak. Telepítési célokra további 1770 holdat tartottak fenn. Ezt Baracs-Apátszállás kapta meg, ahova (Széchenyi-telepre) 1941-ben kezdtek az új lakók a Mátra-hegység falvaiból áttelepülni. A birtokreform lebonyolításának időszakában a jószágkormányzó ráébredt, hogy a nagybirtokrendszer adott formája halálra van ítélve. Ezért a rendi vagyon átmentése érdekében sokat fáradozott. Bár 1940-ben jelentős tőkét helyezett el tőkés ipari vállalkozásokba, melyet a következő években, sőt még a felszabadulás után is folytatott, így tulajdonrésze volt a rendnek a székesfehérvári Egyházmegyei Takarékpénztárban, a Dunavidéki Egyesült Gőzmalom Rt-ben, az Egyesült Hungária Gőzmalom Rt-ben, a kalocsai Margit-malomban, a dunaföldvári kendergyárban, a salgótarjáni Kőszénbánya Rt-ben, valamint a Magyar Bauxitbánya Rt-ben. Ez utóbbi részvényeinek többsége a ciszterci rend kezében volt. A rend vagyona látványos módon gyarapodott. 1938-ban a vagyont 40 millió aranypengőre becsülték. Előszállás évi 1 millió pengőt jövedelmezett. Ez az összeg 1943-1944-ben 3 millió pengő volt. A háborús nehézségek ellenére a gazdálkodást töretlenül kívánta folytatni, a kiesett cseléd munkaerőt summások és aratómunkások számának gyarapításával igyekezett a jószágkormányzó megoldani. A negyvenes évek elején 190 cseléd és 180 aratómunkás volt katona az uradalomból. 1942 őszén 114 cselédje volt a fronton. A háború alatt több ízben járt hivatalosan Olaszországban és Németországban. Olaszországban 1940-ben az Állatforgalmi Központ elnökeként hízómarha-exportról tárgyalt. A következő évben Németországban járt a Külkereskedelmi Hivatal képviseletében. Mindkét alkalommal a hivatalos tárgyalásokon kívül nagy mezőgazdasági vidékeket utazott be. Bajorországban például a kisgazdaságok üzemvitelét tanulmányozta. Elismeréssel szólt arról, hogy az ottani parasztgazdák a pusztító háború ellenére is jó terméseredményeket értek el. Az út tanulságát levonva arra a következtetésre jutott, hogy a magyar mezőgazdaság jövőjét a bajor minta szerint lehetne megszervezni, és célszerű 62