Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András feljegyzései a vármegyei levéltárak helyzetéről, 1914–1916: Föglein Antal kései másolataiban és kiegészítéseivel / 391–414. o.

A Gömörrel 1802. évben törvényesen egyesült Kishont vármegye iratai 1688-ban kezdődnek és a régi levéltári bútorzatból megmaradt nagy, erős szekrényben vannak, melynek egyik felén Politica, másik felén Juridica jelzet látható. Ez szintén rendezett levéltári gyűjtemény. A közgyűlési protocollumok GÖmörben 1571-ben, Kishontban pedig 1688-ban kezdődnek, de a gömöriek a XVI-ik századból voltakép a vármegyei törvényszéken folytatott pörös ügyekről vezetett fölöttébb hézagos protocollumok és csak a XVII. század elejétől fogva találunk azokban közérdekű dolgokra vonatkozó bejegyzéseket (miként azt Zólyom vm. első számú protocollumánál, Nagy Magyarország legrégibb vármegyei protocollumánál is tapasztalhatjuk!) Pázmány Péter esztergomi érseknek Rozsnyóbánya miatt sok pörpatvara volt Krarnahorkai Becz Zsófiával Andrássy Péter özvegyével és erről 1617-től fogva úgy a jegyzőkönyvekben, mint az iratokban érdekes tudósítások vannak. Követutasitások és jelentések nagyszámban maradtak fen s az 1662. évi pozsonyi országgyűlésről szóló Diarium különös fontossággal bir. Tudvalevő, hogy Wesselényi Ferenc nádor rendeleteivel szinte elárasztotta a vármegyéket, Gömört pedig - érthető okokból - különösen kitüntette. A sok közül csak egy 1661. szept. 15-én kelt s a nagy politikai szemfényvesztőre igen jellemző levelét említem, melyben a Dunántúl táborozó német hadak vitézségét magasztalja, elmondván, hogy a fejérmegyei Vál kastélyt ostrommal bevették, a török őrséget levágták, Ercsit, Érdet és Zsámbékot pedig felégették. (Apró-cseprő portyázások.) Ebből láthatjuk - úgymond - a rendek, hogy a németek testek szakadásával kívánják hazánk oltalmát (?); méltó tehát, hogy a vármegye eleséggel s más egyébbel kedveskedjék azoknak (!). A murányi Venus meghódítójának különben sok ellensége volt a főurak közt, 1664-ben Balassa Imrével törvénykezett, aki vakmerőképen szidalmazta, rútul gyalázta és kisebbítette őt. (Az erre vonatkozó iratokat Lad. VII. külön papirosba tettem, mert a Levéltárat rendező német azt irta rá, hogy „zu skartiren". A megyebeli evang. papokra és egyházakra igen sok adat található, sőt az irodalomtörténetből ösmeretes poéta Gyöngyössy István és Otrokocsi Foris Ferenctől, a szatmári „dicséretes, nagy elméjű és jó erkölcsű" iskolamesterről is van egy pár tudósítás. A sárospataki collegium alumnusai 1671. aug. 25. panaszkodnak a vármegyének, hogy I. Rákóczi Ferenc fejedelem Erdőbényen lévő nemes házukat továbbá újhelyi és sárospataki szabadszőlő örökségüket, zászlóval, dobbal, haddal elfoglalta. - Van a levéltárban egy 236 darabból álló gyűjtemény, amelyet a vármegye 1877-ben lajstromozva felküldött a Magyar Történelmi Társulatnak, a tudósok használatára; később azonban visszakerült és az 1647-1708. évi kiválogatott, több és kevesebb történeti beccsel biró iratokat 1916-ban még mindig beosztatlanul együtt találtam. Ezt a selectiót tudomásom szerint Nagy Iván, Szilágyi Sándor, Thaly Kálmán s talán mások is átvizsgálták és tanulmányozták. A kuruc világból 1703—1709-ig különösen a fejedelemtől és Bercsényitől száznál több levél van a gyűjteményben. Thaly az Elenchus végére azt irta: „Hát 1710-ből s 1711-ből semmi sincs?" Meggyőződtem arról, hogy 1710. évről nincsenek se iratok, se jegyzőkönyvek s hogy a szatmári békekötés előtti időből alig maradt más érdemes dolog, mint Andrássy Péternek 1711. márc. 10. kelt levele, melyben azt írja, hogy a vármegyének febr. 28-ik tudósításából nagy örömmel értette, hogy a nemes urak, az egy Barchy György kivételével mind a király hűségére tértek és hogy Gömörben, Réthey János katonáin kívül nincs már több kuruc. 404