Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András feljegyzései a vármegyei levéltárak helyzetéről, 1914–1916: Föglein Antal kései másolataiban és kiegészítéseivel / 391–414. o.

miatt nem tudott megmenteni. Itt pusztulnak továbbá a vmegye területén fennállott uriszékek jegyzőkönyvei, amelyek tapasztalás szerint jog- és műveltségtörténeti szempontból rendkivül értékesek szoktak lenni. Azután a felekezeti anyakönyvek másod példányai 1828 évtől és az u. n. „szóbeli bírósági jegyzőkönyveknek" 1844-1847. évi része, valamint az 1848. évi és újabb kori képviselő választók névjegyzékei. Az absolut korból származó (1850-1861) iratok azonban épségben maradtak, mert kemény táblák között és szárazabb helyen vannak." „Mikor ezeket a megdöbbentő állapotokat Stenge Ferencz alispánnak hivatalosan tudomására hoztam, indítványozva, hogy a még megmenthető iratokat hordassa fel sürgősen a pincéből a rendelkezésre álló elég száraz és világos levéltári helyiségekbe: kívánságomat határozottan vissza utasította, mondván, hogy nincsen már semmi szükség azokra a régi iratokra/ Hogy Baranya vármegyében, melynek földjére a török kiűzetése után sok mindenféle gyülevész népséget telepitettek, a történeti és más tiszteletreméltó hagyományok cultusa sohasem volt képes gyökeret verni, azt én már régen tudtam: de hogy egy törvényhatóság feje ennyire megfelejtkezhessek a maga kötelességéről, arra igazán még gondolni sem mertem volna! Különben valami Toldi Béla nevezetű vármegyei bizottsági tag a hamisítatlan baranyai felfogásban még az alispán úron is túl tett, mert mikor egy közgyűlésen a pusztulásnak indult régi levéltár ügye felmerült, föltétlenül megbízható fültanuk állítása szerint úgy nyilatkozott, hogy kívánatos dolog volna, ha ezek a régi írások mentől hamarább elpusztulnának. Sok igazság van abban a megállapításban, hogy a világon a legtöbb kárt az emberi ostobaság okozta. Mikor a most előadottakról a Belügyminisztériumnak 1915. novemb. 15. jelentést tettem, megbízatásomból folyó kötelességem szerint sürgős intézkedést kérve, azok a bizonyos intéző körök első felháborodásukban mindent megígértek és . .. agyon hallgatták a dolgot. Baranya vármegyéről lévén szó, talán azzal nyugtatták meg a lelkiösmeretüket, hogy több is veszett Mohácsnál! Eredeti, kézzel írt kései másolat - Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, Ms 5219/9. 5 Bars vármegye levéltára

13 „Közgyül. jegyzőkönyvek és megyei törvényszéki protocollumok már 1540. évtől fogva maradtak fen, de csak töredékesen, kemény táblák közé rakott fóliánsok és iratcsomók, melyek többnyire birtokügyekre és kisebb hatalmaskodási pörökre vonatkoznak, s a tanúvallomásokat is magukban foglalják. Egy 1563. évben tartott inquisitio, melyben a „bizonyságok" (testes) a Kálnay család igazsága mellett magyarul tesznek tanúságot (fassio), nyelvtörténeti szempontból is érdekesnek mondható. Kezdetben a közigazgatási és törvénykezési ügyek nem voltak külön választva s a „sedes nobilium" jó formán a XVI. század végéig a vármegye hatáskörébe tartozó összes ügyeket tárgyalta. Az 1565-1574. évi gyűléseken p. o. a polgári és büntető perek mellett Léva várának építéséről, a császári hadak élelmezéséről, a pozsonyi országgyűlés költségeiről, a birtokos és telkes nemesek összeírásairól stb. határoztak." 396