Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András feljegyzései a vármegyei levéltárak helyzetéről, 1914–1916: Föglein Antal kései másolataiban és kiegészítéseivel / 391–414. o.

Máskülönben Dr. Rácz Soma zombori főgymn. tanár a levéltárat 1914-ben akkép rendezte, hogy az egész anyagot kronologikus rendben, három fő osztályba csoportosította u. m. 1. a vármegyére és községekre vonatkozó iratok; 2. családi iratok; 3. általános érdekű iratok (nevezetesen: katonai ügyek, adózás, egészségügyi, telepítési, közlekedési stb. iratok.) A már rendbe szedett és megfelelő levéltári jelzetekkel ellátott iratokhoz iktató könyvet, valamint pontos név és tárgymutatót készített. Eredeti, kézzel írt kései másolat — Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, Ms 5219/9. 4 Baranya vármegye levéltára

12 Protocollumok 1698-ban kezdődnek, „de a szatmári békekötésig fölöttébb hiányosak". „A polgári és büntető bírósági jegyzőkönyvek csak 1750-től maradtak fen. A közgyűlési iratok 1710-1849-ig rendezve vannak" és ugy ezekhez, mint a jegyzőkönyvekhez használható név és tárgymutatók vannak. „Kisebb levéltári gyűjtemények még a „Nobilitaria" és az „Inquisitiones". „Az 1719. évtől kezdve megmaradt különféle conscriptiók is csomókba vannak kötözve!' „A most felsorolt iratok és könyvek a vm. házának földszinti helyiségeiben vannak a régibb és újabb közigazgatási levéltárral, valamint a József császár idejéből és az absolut korszakból megmaradt jobbára értéktelen iratokkal és nyomtatványokkal együtt. A főépületnek egy kis mellékudvarából kevés fáradsággal sötét nedves pincébe (!) jutunk, melynek egyetlen egy szelelő lyuka van, amely világosságot ugyan nem ad, de az eső és hólé bátorságosan becsuroghat rajta. A falakon vastagon a penész, a levegő bűzös, fojtó, tűrhetetlen; a villanyáram a légköri nedvesség miatt nem működik. Valamikor börtön volt, melynek a fal üregébe vágott külön celláiban nagy gonosztevők bűnhődtek. De a rabokat ki kellett onnan telepíteni, mert a scorbut rendszeresen pusztította őket. A börtön-pince bejáratánál, a vasajtó fölött jelzőtábla, a következő felirattal „Régi levéltár". A falak mellett és közepén magas fenyőfa állványok, szekrények, asztalok, székek - mind roskadásig megrakva iratcsomókkal és könyvekkel. Amit máskép nem tudtak elhelyezni, azt a téglapadlózatra deszkákra rakták; ott penészednek és rothadnak, mert a helyiséget csőrepedés következtében 10 év alatt háromszor elárasztotta a viz. A világosság és a levegő hiánya pedig az állványokon levő iratokat is gyors tempóban pusztítja. Azt a pár órát, amit ebben a rettentő helyiségben - amelyet a megyei urak maguk között kedélyesen gombatelepnék hívnak — homályos gyertyalángnál görnyedezve töltöttem, nem lehet elfelejteni. A fejem szédült és szinte fulladoztam; de azért alaposan megvizsgáltam a „Régi levéltárat" Sárosi Várady Ferencz főlevéltárnokkal 1915. szept. 20-án és örök emlékezetül, Baranya vármegye dicsőségére constatálom, hogy a XVIII. század elejétől fogva rendezett legnagyobb s talán legértékesebb Törvénykezési iratok c. gyűjtemény már felében-harmadában elrothadt; a régi közgyűlési iratoknak azzal a tekintélyes részével együtt, amelyet a buzgó és lelkiösmeretes főlevéltárnok felettes hatóságának indolentiája