Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András feljegyzései a vármegyei levéltárak helyzetéről, 1914–1916: Föglein Antal kései másolataiban és kiegészítéseivel / 391–414. o.

2 Árva vármegye levéltára

10 Amilyen sovány és terméketlen a vármegye földje, olyan a levéltára is. A közgyűlési jegyzőkönyvekből arról értesülünk, hogy a lengyel segédhadak 1683-ban felégették és egyéb hézagos tudósítások nyomán megállapítható, hogy a levéltár akkor tájban a nagyfalusi templom tornyában volt s a Bécs alól visszatérő lengyel katonaság a megyei hadakkal összehabarodott s a kölcsönös lövöldözéssel felgyújtották a templomot s a régi archívum jobbára elégett. De a Thurzó György nádor féle árvái uradalom is sok fontos, közérdekű eredeti okiratot és jegyzőkönyvet elharácsolt a vármegyétől, különösen Jeszenszky Dániel aljegyző lelkiösmeretlensége miatt (1748 évi prot.). A közgyűlési jegyzőkönyvek 1683-ban kezdődnek, de hézagosak. A Rákóczi felkelésről sok tudósítást találunk bennök, mert a fejedelem, Bercsényi Miklós s más főemberek rendeleteit beleásták a jegyzőkönyvekbe, a vonatkozó intézkedésekkel együtt. Megállapítható, hogy a vármegye sziwel lélekkel támogatta a felkelés ügyét és szegénységéhez képest rengeteget áldozott a nemzetséges hadakozás céljaira. Levéltári gyűjtemények: Privát, politica: 1683-1750. Privát, polit. oeconom. et commercialia: 1750—1832. Acta Criminalia: 1687-1848, tartalomjegyzékkel. E rendezett gyűjteményeken kívül, szétszórtan, nagy rendetlenségben találtam még ,,Acta publica, diaetalia, ecclesiastica, militaria stb. jelzetű iratcsomókat, pénztári számadásokat, adólajstromokat, nemesi conscriptiókat, polgári és büntetőpereket stb. A jegyzőkönyvekhez és iratokhoz jó segédkönyvek is voltak, de mivel a levéltár régi rendje teljesen felbomlott, ezeknek ma már a kutatás céljaira — alig lehet hasznukat venni; a levéltár anyagánál azonban tájékozást nyújtanak. A rendezés 1913. évben már folyamatban volt. A vármegye területén alakult soltész Ságokról (Scultetia) sok érdekes és tanulságos feljegyzés maradt. Az 1695. évi conscriptio bizonysága szerint a jobbágy és zsellérhelyek összeírása nem a szolgabírói járások szerint történt, amint azt más vármegyékben látjuk, hanem az egész vármegye fel volt osztva kilencz parochiára (Cubinensis, Troctenensis, Velicsensis stb.) és minden parochiához több helység tartozott, ahol a jobbágy népességen kívül külön álló solteiszságok is vannak, sőt némely község tisztán csak soltészságokból állott, mint pl. a Benyolehota, amely 1695-ben telkes jobbágyok és zsellérek nélkül mint Jntagna scultetia" említtetik. Az 1848/49. évi szabadságharc kevés emlékei mellett az absolut kornak iratainak roppant tömegét is megőrizték a sötét, nedves levéltárakban. Nemesi bizonyság levelek igen nagy számmá maradtak fen. Mert az őslakók, az elszegényedett hétszilvafás nemesek, a XVIII. században úgy Árvából, mint az egész „tót imperiumból" - a Felvidékről, tömegesen kezdtek kivándorolni s mint bányászok, gazdasági alkalmazottak, kincstári hivatalnokok, vármegyei tisztviselők (nótáriusok!) az egész országban elszóródtak. A nagy szaporodás és az anyaföld mostohasága miatt még a 393