Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Vargha Dezső: Zenei gyűjtemény a Baranya Megyei Levéltárban: Várhalmi Oszkár hagyatéka / 357–366. o.

II. A Baranya megyei Levéltár Zenei Gyűjteménye a következő állagokból áll: I. Magyar Dalos Egyesületek Országos Szövetsége iratai (1932—1935). A csekély terjedelmű állag a Pécsi Dalárdánál lévő iratanyagát tartalmazza, valamint az Országos Magyar Dalszövetség működését felfüggesztő miniszteri rendeletet 1935-ből. II. Dunántúli Dalszövetség iratai (1892-1912) Az országos szövetséggel több dunántúli dalosegyesületnek nézeteltérése támadt az 1894-es fiumei országos dalosverseny alkalmával, és még ugyanebben az évben Győr székhellyel megalakult a szövetség. Az itt lévő, szintén csekély terjedelmű iratanyag évköre: 1892-1912. ni. MDEOSZ VII. Pécsi Kerületének Iratai (1930-1945). A Magyar Dalosegyesületek Országos Szövetsége (első nevén Országos Magyar Dalosszövetség - OMDSZ - amely 1867-ben alakult) első alakulásának dátuma 1925. jún. 28-a, de a végleges zászlóbontásra 1930. május 18-án került sor. A szervezethez alakulásakor 4 vármegye 27 dalosegyesületének 1037 tagja tartozott. Megyénken kívül Somogyndk Kaposvár, és az attól keletre lévő része, Nyugat-Bács-Bodrog, valamint Tolna kétharmada — beleértve Szekszárdot is — tartozott a kerülethez. Az előző két egység egy-egy doboz terjedelmű, a harmadik már terjedelmesebb - az iratok 4 dobozt töltenek meg. Minden fontos ügyirat megtalálható, amely a kerületi működést megvilágítja. Az alakulás és a szervezés csakúgy nyomon követhető a korabeli dokumentumokból, mint a szervezeti élet, a funkcionáriusok jelentései, a pénzügyek, ülésjegyzőkönyvek, a fontosabb szervezeti és művészeti események, a tagdalárdák és személyek iratai, a levelezés, emellett meghívók, plakátok, műsorok, újságcikkek gazdagítják a gyűjteményt. IV. A Pécsi Dalárda Iratai (1861-1950). Hazánk egyik legrégebbi és legpatinásabb dalosegyesülete volt a. Pécsi Dalárda. Az első zászlóbontás dátuma: 1847 Az akkori politikai viszonyok miatt csak egy évig működött, de már 1861-ben elkezdték a szervezését, a próbákra járást, és 1862-ben már hivatalosan is megalakult az egyesület. Alapítói közül Hölzl S. Ferenc és Schmidt Péter neve emelkedik ki, a 19. században legnevezetesebb alakjai Wachauer Károly, Hoffer Károly, Cziglányi Béla, Szigriszt József voltak, míg századunkban Haksch Lajos, BŐhm Emil, Ernster Dezső, Zupancsics Vilmos, Várhalmi Oszkár, dr. Boldis Dezső, Agócsy László, Borsy Jenő, Maros Rudolf és mások neve fémjelezte a kórus tevékenységét. Jellemző nagyságukra, hogy a két, majd három évenként megrendezett országos dalosversenyeken 1868 és 1892 között 5 első- ül. Minta-dalárdái helyet és 1 második helyezést értek el. A klasszikusok legnehezebb oratórikus műveit is előadták, ebbéli tevékenységük egyik csúcspontját jelentették 1897-ben és 1898-ban — másodikként Magyarországon — a Verdi: Requiem-bemutatók. Ekkor a város zenésztársadalma fogott 359