Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Vargha Dezső: Zenei gyűjtemény a Baranya Megyei Levéltárban: Várhalmi Oszkár hagyatéka / 357–366. o.

í össze az országos visszhangot kiváltó előadások megtartásáért. Ebben az időben az ország első énekkarának számítottak, a fővárosiakat is beleértve. S hogy századunkban is megőrizték hagyományaikat, mutatja az a tény, hogy 1925-ben elnyerték a legmagasabb kitüntetést, a soproni országos dalosversenyen megkapták a Király-dijat. Az együttes külföldi sikereit az 1879-es bécsi-, valamint az 1883-as osztrák-német-svájci vendégszereplés tovább gyarapította. A nagy terjedelmű anyag a dalárda minden fontos iratát tartalmazza. Alapszabályok, alakulási iratok, jegyzőkönyvek, tisztségviselői jelentések, pénzügyi kimutatások, szervezeti ügyek, személyi- és fegyelmi ügyek, tagnyilvántartások, országos és helyi intézményekkel, együttesekkel, magánszemélyekkel történő levelezés, fegyelmi ügyek, irat- és kottatári kimutatások, vagyonleltárak, elhalálozások, részvétnyilvánítások, egyesülési iratok, országos-, regionális- és helyi dalosünnepélyek, hangversenyek, egyéb szereplések, rendezvények, jótékony akciók, nevezetes ünnepi hangversenyek, üdvözlőköszönőlevelek, évkönyvek, kiadványok, nyomtatványok, meghívók, műsorok, plakátok, fényképek, folyóiratok, közlönyök, hírlapi közlemények, tudósítások gyűjteménye, nevezetes személyek iratai, oklevelek, táncrendek, pályázatok, alapítványok, felajánlások, báli belépők, a jelige gipszmásolata, a megszűnéskor fölvett leltár tanúskodik arról, hogy milyen nagy jelentőségű volt ez az énekkar a város zenei életében. Végezetül még egy adat: Liszt és Erkel nemcsak tiszteletbeli tagjai voltak a dalkörnek, hanem közülük Erkel levelezett velük, sőt dalt is ajánlott műsorukba. V. A Pécsi Dalárda és a Pécsi Zenekedvelők Egyesülete Kottatára Természetesen az esetleges szétválasztásnál a vokális és a hangszeres művek nem szolgálhattak alapul, mivel egyrészt a nagy oratórikus műveknél ez a „szétválasztási alap" máris nem állja meg a helyét, másrészt sok művet közösen adtak elő, így már nem lehet eleve megállapítani, kinek a tulajdonában volt egy-egy kottapéldány, harmadrészt pedig semmissé teszi ezt a fölosztási módot maga az összegyűjtő személye: Várhalmi Oszkár, ugyanis egyidőben hosszú ideig mindkét egyesületet vezette. A műveket —jelentőségüknek megfelelően — több különálló részre osztottuk. 1. 18. és 19. századi jelentős szerzők müvei: Ebbe a csoportba egyrészt a minden zenekedvelő által ismert klasszikus zeneszerzők, másrészt a maguk korában jelentős, a zenei lexikonokban is föltüntetett mesterek és itt lévő műveik kerültek. Ezek betűrendben a következők: D. F. Auber (1782-1871), Beethoven, Ch. de Beriot (1802-1870), Bizet, E A. Boildieu (1775-1834), #. G. Bülow (1830-1894), Chopin, Donizetti, Flotow, A. Gyrovetz (1763-1850), /. E Halévy (1799-1862), Haydn, P. J. Lindpainter (1791-1856), Liszt, H. Ch Lumbye (1810-1874), Marschner, E. N. Mehul (1763-1817), Mendelssohn, G. S. R. Mercadante (1795-1870), Meyerbeer, Perstein, Planquette, I. J. Pleyel (1757-1831), Poldini Ede, J. J. Raff (1822-1882), CReinecke (1824-1910), Rossini, F. Schneider (1786-1853), Schubert, Johann Strauss, Johann Josef Eduárd Strauss-úbum, JosefStraus, Eduárd Strauss, Suppé, S. Thalberg (1812-1871), Verdi, Wagner, Weber. 360