Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Tihanyi János: Az osztrák ellenállás levéltára: Dokumentationsarchiv des österreichischen Widerstandes, Wien, Altes Rathaus, Wipplingerstrasse 8. / 341–356. o.

őrség, csendőrség és a Heimwehr vérbefolytotta a bécsi munkáslakóházakban elbarikádozott munkások felkelését. Vezetőit: Wallisch-t, Weissel-t és a súlyosan megsebesült Münichreiter-t statáriális eljárás után kivégezték. Bernaschek a fogságból külföldre tudott szökni (1939-ben illegális munkára visszatért, 1944 júliusában letartóztatták és 1945 áprilisában Eigruber Gauleiter parancsára agyonlőtték.) Az egyik terem falán fénykép mutat be egy tábori tarackot, amelynek csöve egy már összelőtt bécsi munkáslakóházerődre irányult. Akaratlanul is Déri Tibor „Befejezetlen mondat"-ára kell gondolni. A ,trendi állam" alkotmányát a „Bundes-Gesetzblatt" 1934. május 1-i száma hirdette ki. A fakszimilében látható lap és a wöllersdorfi gyűjtőtábor fényképe a drótsövénnyel, a baloldali foglyok által készített tárgyak a rövid életű, de véres ausztrofasizmusra emlékeztetnek. Nem sokkal odébb már a nácik által meggyilkolt Dollfuss-t látni, dolgozószobájának pamlagán (1934. július 25.). Bár Schuschnigg, az új kancellár, olasz támogatással le tudja verni a náci puccsot, de folytatta Dollfuss autokrata irányzatát. S bár — a kiállításon utalnak rá — 2000 osztrák harcolt a spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán, Európa és Ausztria felett egyre sötétebb lett az égbolt. Hitler - aki a „Mein Kampf'-ban már korábban leszögezte, hogy „Német-Ausztriának, a nagynémet anyaországba kell visszatérnie" - igen erős nyomást gyakorolt Schuschniggra. Az állandó kiállításon látható az 1938. február 12-i Berchtesgadeni Egyezmény szövege. Ebben az osztrák kancellár jelentős hatalmi pozíciókat adott át a náci ötödik hadoszlop egyes képviselőinek (pl. Seyss-Inquart). Az Anschluss-X közvetlenül megelőző hetek, napok drámai dokumentumainak bemutatása után egy kép az 1938 márciusában német hadilobogók alatt Bécsben felvonuló Wehrmacht-alakulatokat mutatja be. A kiállítás anyaga tárgyilagosan leszögezi, hogy az Anschlusst nagy tömegek üdvözölték. Egyébként is: az osztrák ellenállási mozgalom tudományos feldolgozói a kiállítás tablóin a valóságot ábrázolják és nem a politika aktualitása szerint minősítenek. Meghajtják az elismerés zászlaját az osztrák nemzeti érdekeket mindhalálig képviselő Osztrák Kommunista Párt és harcosai előtt és leszögezik a szociáldemokrata vezető, a felszabadulás utáni első kancellár Kari Renner felelősségét az Anschluss helyeslése miatt. Schuschnigg kapitulációját is hibás döntésnek minősítik és kifejezik: 1938 márciusában egy harcolva ellenálló osztrák hadsereget nehezen lehetett volna a Wehrmacht-ba olvasztani és talán az osztrák háborús áldozatok száma is alacsonyabb lett volna. A megszállás után, április 10-én a lakosság 99%-a egy manipulált népszavazáson igent mondott az Anschluss-ra. Berlinbe szállították a német tartalékok többszörösét kitevő osztrák arany- és devizatartalékot; 1938 április 1-én indult el az első transzport a dachaui koncentrációs táborba. Egy fénykép: csíkos rabruhában a politikaiak jelével három osztrák politikus Dachauban: Zelburg ezredes, Kari Maria Stepan, a stájer tartomány főnöke és Alphons Gorbach, a későbbi szövetségi kancellár. 1938 augusztusában megkezdi „működését" Ausztria területén Mauthausen. Az állandó kiállítás — méreteihez viszonyítva — megfelelő teret szentel a nácik zsidókat és más népeket üldöző rémtetteinek, a második világháború eseményeinek, ezen belül a Szovjet Hadsereg hősi harcainak. 353