Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Tihanyi János: Az osztrák ellenállás levéltára: Dokumentationsarchiv des österreichischen Widerstandes, Wien, Altes Rathaus, Wipplingerstrasse 8. / 341–356. o.

Kubában, Franciaország több városában és egyetemén. Speciális kiállítások „österreicher im Exil 1934-1945" címen több országban. „Verfolgung und Widerstandskampf der Karntner Slowenen 1942—1945" 1982 novemberében Klagenfurtban (amely egyben bemutatta az osztrák ellenállásban kiemelkedő szerepet játszó karintiai szlovénok fegyveres partizánharcait az SS-ek ellen). Itt említjük meg, hogy a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum az „Ungarische Emigranten gegen den Faschismus" címen Bécsben, 1981 októberében kiállítást rendezett, amelyhez a DÖW adott segítséget, csakúgy mint korábban a budapesti DŐW-kiállításhoz magyar partnere. Az állandó kiállítással („Der österreichische Freiheitskampf 1934-1945") a levéltár Ausztria legújabbkori történetének tömör keresztmetszetét kívánta dokumentumok segítségével, az ellenállás — üldöztetés — emigráció témáinak középpontba állításán keresztül bemutatni. Az előcsarnokban Kirchschlager szövetségi elnök szavai emlékeztetnek az 1934—1945 közötti szabadságharcra, másik falán fényképek: a hősi halottak közül 140 osztrák férfi és nő arcképe. Az állandó kiállítás bemutatja az 1918. november 12-én megalakult első osztrák köztársaságot és kiemeli az osztrák szociáldemokraták fontos szerepét egyes szociális vívmányok megvalósítása terén. (8 órás munkanap, fizetett szabadság, üzemi tanácsok, a nők választójoga. A „vörös Bécs" -ben nagyszabású kommunális építkezések: lakóházak, óvodák stb.). Az olasz és német fasizmus előretörése Ausztriára is kihatott: megalakítják a Heimwehr-t (amelyet Mussoliniék finanszíroztak), ennek ellensúlyozására a köztársasági erők a Schutzbund-ot. Eredeti fényképekkel, iratanyaggal mutatják be a schattendorfi gyilkosság utáni nagy bécsi demonstrációt (1927. július 15.), amelynek során a bécsi munkások felgyújtották az igazságügyi palotát. (A monarchista gyilkosokat egy esküdtszék felmentette.) Schober, Bécs rendőrfőnöke a keresztényszocialistaSeipel kancellárral történt egyeztetés után a tömegbe lövetett: 90 halott és 1000 sebesült maradt a helyszínen. (Schober egyébként hivatalos kapcsolatban állt a budapesti rendőrség politikai osztályának vezetőivel. Kölcsönösen kicserélték a bécsi magyar baloldali emigrációra és a KMP-re vonatkozó információkat. így Kun Béla ausztriai illegális tevékenységéről és a magyarországi illegális kommunista mozgalomról igen értékes dokumentumokat adott át Hetényi Imrének, majd utódjának, SomborSchweinitzer Józsefnek. Ennek következtében is súlyos veszteségek érték a KMP-t. Schober már 1919-ben találkozott Prónay Pállal és kifejezetten baráti kapcsolatokat tartott fenn a magyar szélsőjobboldallal). Az 1927 júliusi vérfürdő tovább növelte a szakadékot a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták között. Groteszk mosoly, apró termet, kalap és kesztyű a kézben: a kép Dollfuss kancellárt ábrázolja 1933 márciusában, amikor ,a Nemzeti Tanács kikapcsolásával autokrata útra lépett. Egymás után számolta fel a Dollfuss-kormány a demokratikus vívmányokat. Richárd Bernaschek-nek, a Schutzbund vezetőjének fennmaradt fényképe a baloldal fegyveres ellenállásának jelképe: 1934. február 12-én adott parancsot a fegyveres harcra, hogy megakadályozza az osztrák munkásmozgalom szétesését. Három napos hősi ellenállás után a hadsereg, rend352