Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Pintér Ilona: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek iratainak helye a levéltári rendszerben / 337–340. o.

t Ugy gondolom, nem szükséges hangsúlyozni, hogy az ismertetett variációk igen eltérnek egymástól. A PmL-ban és a HBmL-ban alkalmazott rendszerben közös, hogy az egy-egy helységben működő egységeket vonja Össze, lényeges különbség azonban, hogy a PmL-ban nem meghatározó az őrzött iratanyag mennyisége, összevonásra törekszik a nyíregyházi variáció is, de ez nem a tsz működésének helyéből, hanem egy meghatározott időben működő meghatározott gazdasági egységből indul ki. Minthogy munkautasítás nem készült, és tudomásom szerint nincs is készülőben, a szövetkezeti fondok nyilvántartásba vétele pedig - ha másért nem, a fondfőcsoport megváltozása miatt — minden megyei levéltárban napirenden van, az egységes eljárás kialakítása érdekében mielőbb lépéseket kellene tenni. Törpe fondok kialakítása nem indokolt, a korábban hivatkozott munkautasítás is egyértelműen az összevonás mellett foglalt állást. Az összevonás alapjául az eddigi tapasztalatok szerint két lehetőség kínálkozik: 1. a működési hely szerinti, 2. a besorolás pillanatában (esetleg a besorolás pillanatában meghatározott időpontban) működő egység szerinti. Az előbbi megoldás gyűjteményes, az utóbbi szerves fond felállítását eredményezi. A helyhez kötés véleményem szerint egyértelmű, eligazító módszer mind a besoroló levéltáros, mind a kutató számára, hiszen valamely tsz működése mindig konkrét helyhez kötődik. Lehetséges, hogy egy-egy tsz illetékessége több helységre terjed, ilyenkor a tsz székhelye lehet irányadó. Felmerül azonban a kérdés, hogy minden önállóan működő egységet állagként soroljunk-e be ebbe a gyűjteményes fondba — ahogyan a PmL teszi, vagy az iratanyag mennyisége, a tsz jelentősége, a levéltárba került iratanyag forrásértéke stb. szerint különbséget tegyünk a tsz-ek között. Ha az előbbi megoldást választjuk, egy-egy községi vagy városi tsz-iratgyűjteményen belül lehet több tíz állagként nyilvántartott szövetkezet, amelyek közül egyesek mennyisége csupán néhány icm. Nem kiküszöbölendő-e ez, és ha igen, hogyan? Célszerű lenne-e pl. csak a nagyobb terjedelmű egységek iratanyagát kezelni állagszinten, a néhány centiméteresekét pedig gyűjteményes állagba vonni? A második változat, a besorolás idejéből való kiindulás még több kérdést vet fel, így: 1. Törzsszáma elméletileg csak levéltárban lévő irategyüttesnek lehet. Nyíregyházán 1978-ban (vagy korábban) az 1976-ös állapotot vették kiindulási alapul. Ismerve a 60-as években végbement eseményeket joggal feltételezhető, hogy a fondképző tsz-nek magának nem, csupán jogelődeinek volt iratanyaga akkor levéltári őrizetben. Nem szabálytalan-e ilyen körülmények között a besorolás? 2. Ha a működő egység a fondképző, szerves fondot alakítunk ki. Ebben az esetben le kell tudni vezetni a szervezeti változások folyamatát, ami — Bács-Kiskun megyei viszonylatban legalábbis — egyáltalán nem egyszerű probléma, és az esetek többségében csak az 50-es évek végétől — 60-as évek elejétől követhető. Hol lesz a helyük a most működő tsz-ek működési területén valaha működött, jogutód nélkül megszűnt tsz-eknek, vagy azoknak, amelyek utóéletét adatok hiányában nem tudjuk követni? Ilyen gondot vet fel a korábban levéltárba került, 40-es évek végétől működött tsz-ek jelentős része. 3. Hol a helye a rendszerben a jogelőd jogelődjének? Gyakorlatilag a jogelőd állagának egy fősorozata vagy sorozata lehet. Olyan egység, mint a jogelőd tsz vezetési, termelési stb. ügyei. 4. A működő egységnek mint levéltári fondnak a felfogása behatárolja a gyarapodást. Ha a tsz a jövőben megszűnik (beolvad, szétválik), 338