Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Pintér Ilona: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek iratainak helye a levéltári rendszerben / 337–340. o.

jogutódja önálló fond kell, hogy legyen. 5. Ez a besorolási rendszer felvet egy elméleti jellegű gondot is. Mivel a működő tsz a fondképző, ez a XXX. fondfőcsoportban megkapja a maga arab számos fondjelét, ezen belül pedig a) állagjellel kezdődően követik a jogelődei, mint állagok. így mind a fond arab száma, mind az állagjellel jelölt egységek konkrét iratanyagot jelentenek. Ebben az esetben a tényleges fondképző, a működő tsz iratanyaga lényegében állagtalan fond lesz, hiszen az állagok, mint levéltári egységek foglaltak a jogelődök számára. Ez a megoldás nem biztos, hogy helytelen, de biztosan eltér a korábbi gyakorlattól. Az állagos fond fogalma egy tsz vonatkozásában korábban azt jelentette volna, hogy állagként szerepeltettük volna pl. a vezetési ügyeket, a számviteli iratokat, az egyes üzemegységek iratait stb. Ebben az esetben tehát a fondcímhez nem, csak az állagcímekhez tartozott volna ténylegesen iratanyag. Hogy a fejtegetésem ne maradjon pusztán elméleti, a Bács-Kiskun megyei Levéltár által a 60-as évek elején átvett 6, és a közelmúltban átvett 8 tsz iratai vizsgálatának számszerű eredményeivel igyekszem alátámasztani az érveimet és a kérdéseimet, amelyek lényegében e vizsgálódás során szerzett ismereteimen alapulnak. Megkönnyítette a munkámat, hogy Bács-Kiskun megye Tanácsa 1970-ben „Bács-Kiskun megye élelmiszergazdaságának 25 éve " címmel kézikönyvet jelentetett meg, amely a fellelhető források alapján nyomon követi az akkor működött tsz-ek kialakulásának útját — közli az alakulás évét, a beolvadt tsz-ek nevét, a beolvadás idejét, valamint a működésükre vonatkozó egyéb fontos adatokat. Ezen adatok birtokában kiderül, hogy a levéltárunknak a 60-as évek elején átadott 6 tsz-ről nem tud a kézikönyv, sehol sem szerepelnek jogelődként. Az említett 8 most behozott tsz iratanyag vonatkozásában mindössze két esetben nem lenne gond szerves fond kialakítása esetén. Az egyik útja igen sima,: 1950-ben alakult, egy helyi tsz beleolvadt 1961-ben, ma is működik, változatlan néven. A másik problémátlan szövetkezet 3 tsz egyesüléséből alakult 1970-ben. A 8 közül 4 esetben fordult elő, hogy a behozott anyagban volt olyan jogelőd, amelyről a kézikönyv nem tud, és az iratanyag hiányos volta miatt sorsának alakulása abból sem követhető. Én a magam próbálkozásai alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy a tsz-ek működési területe szerinti gyűjteményes fondok kialakítása lenne a legcélszerűbb, amelyen belül a 0,20 ifm körüli mennyiségű történeti értékű iratanyaggal rendelkező tsz-ek iratait kellene állagként felvenni, míg az ennél lényegesen kevesebb iratanyaggal rendelkezőket gyűjteményes állagba kellene vonni. így lenne helye a jogelőd jogelődjének, és a jogutód nélkül megszűnt, vagy ismeretlen utóéletű tsz-éknek is, a töredékek gyűjteményes állagba sorolásával pedig jelentősen lecsökkenne a fondon belül az állagok száma. A Nagykőrös városi tsz-ek fondjában pl. 53 állag van, amelyből 26-nak 0,01 ifm a menynyisége. Ez a rendszer a gyarapodás folyamatosságát is fenntartaná, hiszen egy új tsz új betűjel alatt bármikor felvehető lenne. Nem történhetne meg az sem, hogy még levéltári őrizetbe nem került egység kapjon törzsszámot. Egyetlen lényeges bizonytalansági tényező maradna, nevezetesen az, hogy hová kerüljenek a több helységet átfogó tsz-ek. Ez azonban gondolom megoldható úgy, hogy a székhely szerinti községhez soroljuk az iratanyagot, és az érintett községek tsz-eiről készülő raktári jegyzék bevezetőjében kitérünk erre. A bevezetőnek ezen túl természetesen tartalmaznia kell mindazt, amit a tsz-ekegymáshoz való viszonyá339