Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Dóka Klára: A kultúrmérnöki hivatalok iratainak forrásértéke / 299–313. o.

Baranyában 1925-ben csapolták le a virágosi réteket,

32 1934-ben Mogyoród község határát,

33 1941-ben Püspöknádasdon,

34 1908-ban Mecsekszabolcson került sor ilyen munkálatokra.

35 1931-ben tisztogatták a Kishajmási-árkot Kishajmás, Kisbodolya, Szatina község határában.

36 A 19. század végén a talajjavítás fontos módja volt az alagcsövezés. A kultúrmérnöki hivatalok az érdekelt birtokosoknak a munkához igen sok segítséget adtak. Nemcsak terveket készítettek, hanem a vízmesterek segítségével a műszaki felügyeletet is biztosították. A századfordulóig főként a fejlettebb nagybirtokokon hajtottak végre ilyen munkákat.

37 Az ország legtöbb megyéjétől eltérően Somogyban és Baranyában az alagcsövezés még a jelen században is fontos szerepet játszott. A Vízügyi Levéltárban őrzött iratok szerint például 1910-ben Magyarbolyon,

38 1938-ban Kéthelyen, 1923-ban Gyótán, 1905-ben Taszáron hajtottak végre Üyen munkákat, de még 1945-ből is találkozunk alagcsövezésre vonatkozó adatokkal, Bodrog községből.

39 A Pécsi Kultúrmérnöki Hivatal anyagában a legtöbb irat a malmokra vonatkozik. Somogy megyében a Balatonba ömlő patakokon, a Kapós felső szakaszán, valamint a Rinya ágain építettek malmokat. A kis vízhozamú patakokon a szerkezetet a nagyobb esést hasznosító felülcsapott vízikerék hajtotta, míg a bővizű Rinyán és a Kapóson a malmok alul csapott vízikerékkel működtek.

40 Az építményeket ebben az időben már malomcsatornákra helyezték, mivel a patakmedrek felduzzasztását — árvízvédelmi okokból a kultúrmérnöki hivatal nem engedélyezte. Legtöbb esetben külön árapasztó csatorna is épült, amely a felesleges vizet a kerék előtt elvezette. Baranyában főként a Karasica felső szakasza,

41 és a Pogányi vízfolyás hajtott malmokat,

42 amelyeknél szintén előírta a kultúrmérnöki hivatal a malomcsatornák építését. A patakok szabályozása elősegítette a malmok működését azzal, hogy egyenletessé tette a vízfolyást, más esetben viszont a vízrendezés a malmok megszüntetését is jelentette. A malomcsatornákat ilyenkor öntözővagy lecsapoló csatornaként is hasznosították.

43 A szabályozott vizek mellett a fejlettebb birtokokon egy sor halastavat, juhúsztatót, sertésfürösztőt is létesítettek. Mivel a hal a piacon kelendő cikk volt, és a folyamatos vízszabályozással, a mocsarak lecsapolásával az édesvízi halászat mindinkább visszaesett, az állam messzemenően támogatta a nagybirtokosok ilyen törekvéseit. Nem kértek vízhasználat fejében külön hozzájárulást a vízrendezési munkákhoz, sőt az Országos Halászati Felügyelőség vállalta a tervek elkészítését is. A kisebb tavakat és medencéket a vízfolyások mellett ásták, és csatornákon vezették be a vizet, létesítettek azonban völgyzárógátak segítségével egymással összefüggő tórendszereket is. A halastavak feltöltésében nagy szerepük volt a malomcsatornáknak. A Pécsi Kultúrmérnöki Hivatal irataiban Somogy és Baranya megye tógazdálkodásáról igen sok adat található. Például az említett Landi-patakon 1891-ben Kéthelyen,

44 Marcaliban

4S építettek úsztatókat, 1944-ben e patak Mesztegnyőn a Hunyadi birtok,

46 1926-ban Marcaliban a Széchenyi birtok halastavait táplálta.

47 A Nyugati Bozót csatorna (Koroknai-vízfolyás) mellett 1931-ben Somogyfajszon,** 1937-ben Sörnyepusztán,

49 1914-ben Somogysárdon építettek halastavakat, amelyeket 1937-ben 17 részből álló tófüzérré fejlesztettek.

50 306