Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Dóka Klára: A kultúrmérnöki hivatalok iratainak forrásértéke / 299–313. o.

Baranyában 1927-ben Kölkeden,

51 1926-ban Pécsudvaron,

52 1932-ben Villánykövesden,

53 1934-ben Németpalkonyán

54

, 1917-ben Kárán

56 létesítettek halastavakat. 1929-ben Pogányszentpéteren

56 1932-ben Szentpálpusztán

57 völgyzárógátas halastó épült, a tormási,

58 szavai

59 tavakat pedig malomcsatornák segítségével töltötték fel. Somogy és Baranya mezőgazdaságában szerepet kapott az öntözés is. Az első öntözőtelepek a 19. század végén rendszerint nagy kiterjedésű területeket érintettek, és a nagybirtokosok érdekeit szolgálták. Általában gravitációs úton vezették a rétekre a malmok számára felduzzasztott öntözővizet, és lecsapoló csatornákkal gondoskodtak a csurgalék visszavezetéséről.

60 A századfordulótól főként a bolgáröntözések terjedtek el. A vizet kezdetben bolgárkerékkel emelték ki, később azonban a benzinmotoros szivattyúk terjedtek el. Az 1920-as évektől — elszórtan — találkozunk szántóföldi, permetező öntözésekkel is. A kultúrmérnöki hivatal iratai szerint a jelen századi öntözéseknél Somogy megyében az öntözővizet elsődlegesen a Kapós szolgáltatta. Az 1920-as évektől Nagyberkin, Csornán, Taszáron, Kaposvárott, Kaposszentjakabon, Mosdóson efgymás után létesítették a bolgár öntözéseket.

61 1926-ban Szabadin a Pallavicini uradalomban 120 holdas permetező öntözést rendeztek be, amelyhez a Kapós, malom számára felduzzasztott csatornájából vették a vizet.

62 19364?an Fejér Vilmos, a Kaposvízi Társulat mérnöke javaslatot terjesztett elő az egész Kaposvölgy öntözéséről, azonban e munkát a község hozzájárulásából nem lehetett megoldani.

63 Egyéni kezdeményezéssel épültek a baranyai öntözések is. A századfordulótól Pécs környékén főként bolgár-öntözésekkel találkozunk,

64 a hegyesdombos vidéken azonban öntöztek malomcsatornából és forrásvízből is.

65 A Pécsi Kultúrmérnöki Hivatal irataiban adatokat találunk Somogy és Baranya megye vízellátásának fejlődéséről is. A hivatal nemcsak műszakilag véleményezte a kutakra és vízvezetékekre vonatkozó terveket, hanem állást foglalt vízhigiéniai kérdésekben is. A kapitalista fejlődéssel, az urbanizáció erősödésével a vízellátás kérdése egyre nagyobb jelentőséget kapott. A városi lakosság számára az 1890-es évektől sorra épültek a vízvezetékek, a községekben, vasútállomásokon, gyárakban és középületekben pedig kutakat létesítettek. Ezek nagyrésze talajvízkút volt, amit a közegészségügyi mérnökök rendkívül rossznak tartottak. Az egészséges vizet adó kutak között az artézi és mélyfúrású kutakat különböztették meg. A mélyfúrású kutaknál a víz a vízzáró réteg felett helyezkedik el, az artézi kutaknál a két vízzáró réteg között.

66 A Pécsi Kultúrmérnöki Hivatal irataiban Kaposvár vízvezetékéről 1904-ből, Pécs vízellátásáról az 1890-es évektől találunk iratokat.

67 Vannak dokumentumok az egyes vasútállomások kútjairól is, amelyek nemcsak a vasút szükségleteit elégítették ki, hanem azokból a környező lakosság is egészséges vízhez jutott.

68 Az 1930-as évektől egyre fontosabb lett a Balaton környéki üdülők vízellátása, amit részben fúrt kutakkal, részben a tó mentén létesített (parti kutakkal) oldottak meg. A hivatal irataiban — többek között — Balatonföldvár, Balatonlelle, Balatonboglár, Zamárdi, Balatonszemes üdülőtelepeinek kútjairól és vízvezetékeiről találhatók iratok.

69 Baranyában jelentős szerepet játszottak a források is a lakosság vízellátásában.

70 307