Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Dóka Klára: A kultúrmérnöki hivatalok iratainak forrásértéke / 299–313. o.

Mint az elmondottakból látszik, a műszaki iratok kezelése sok olyan kérdést vet fel, amelyek túlmutatnak hagyományos levéltári gyakorlatunkon, és végleges megoldásuk nagyobb általánosítás — több tapasztalat után válik lehetségessé. Végül azt vizsgáljuk meg, hogy a kultúrmérnöki hivatalok irataiból milyen témákat meríthetnek a kutatók. Vegyük példaként a Pécsi Kultúrmérnöki Hivatal iratait, amelyek Somogy és Baranya megye vonatkozásában mutatják be az elsődlegesen mezőgazdasági célú vízimunkálatokat. A hivatal 1898-ban kezdte meg működését, a korábbi I. ker. Kultúrmérnöki Hivatal déli részén. Egyik fő tevékenysége a vízrendezési, lecsapolási munkák irányítása volt, amelyet részben egyes birtokosok, részben az e célból alakult társulatok végeztek. A Pécsi Kultúrmérnöki Hivatal felügyelete alá nyolc társulat tartozott, amelyek Baranyában a Fekete-vizet, Pécsi-vizet, Karasicát, Somogyban a Kapóst, Koppányi szabályozták.

15 Ily módon került sor a balatoni Keleti és Nyugati Bozót lecsapolására, a Sári-völgy és a Zardavári Berek vízmentesítésére is.

16 A kultúrmérnöki hivatal azonban a társulatokon kívül a többi érdekelteknek is segítséget adott a patakok szabályozásánál, sőt az 1931:15. te. valamennyi vízfolyás rendezését a kultúrmérnöki hivatalok feladatává tette. Somogyban 1901-ben rendezték a Landi-patakot,

17 1938-ban került sor a Tetves-patak szabályozására,

18 1907-ben szabályozták a Rinya egyes ágait,

19 1903-ban tisztogatták a Nagykoppány Somogy megyei szakaszát.

20 1944-ben került sor Baranyában a Cselepatak szabályozására,

21 1900-1905 között a Villány-Pogányi árok, 1938-ban a Szellő—Nagypalli vízfolyás rendezésére,

22 1908-ban szabályozták a Karasica felső, társulati érdekeltségbe nem tartozó szakaszát.

23 A patakok, árkok szabályozása során nemcsak a nagyvizek levezetését tudták megoldani, hanem a községek határában is jelentős területek váltak szárazzá. Lecsapolási munkát a patakmedrek mélyítésén kívül mesterséges csatornákkal is végeztek, azonban ennek alapvető feltétele volt, hogy a csatornáknak megfelelő befogadójuk legyen. A 19. században tervezett lecsapolások többszáz holdas területeket érintettek, és főként a nagybirtokosok érdekeit szolgálták.

24 A századfordulótól azonban egyre több adatot találunk a Pécsi Kultúrmérnöki Hivatal anyagában a községi lecsapolásokról is. A lakosság számának növekedése, új házhelyek kimérése és a tagosítás miatt rendkívül fontos volt, hogy a községek határában ne legyenek mocsaras, nyirkos, legfeljebb csak legelőként használható területek. A kultúrmérnöki hivatal sokat tett a fejlődő balatoni üdülőtelkek környékének lecsapolása ügyében is. A költségeket legtöbbször a községek fizették, amelyek elöljárósága egészségügyi szempontok miatt is kénytelen volt áldozni ilyen célokra. Somogyban 1903-ban Barcs községben hajtottak végre lecsapolási,

24 1906-ban Marcaliban a vásártér területét vízmentesítették

25 1907-ben Taszár környékén végeztek vízrendezést

26 1912-ben Marcaliban a Kátyu-árkot csapolták le, amikor 88 hold vált szárazzá.

27 A Balaton menti lecsapolások közül — a kultúrmérnöki hivatal iratai alapján — megemlíthetjük a balatonszárszói nyaralótelkek víztelenítését 1914-ből, amit az itteni üdülőtulajdonosok hajtottak végre,

28 1926-ból Zamárdi községben a Tóközi berek lecsapolását, amelynek során 215 holdat sikerült kiszárítani,

29 1939-ből Fonyód belvízrendezését,

30 vagy 1942-bŐl a szántódi berek lecsapolását, amikor 310 holdat vízmentesítettek.

31 305