Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Réfi Oszkó Magdolna: A levéltárak és a szocializmuskori irattárak információs kapcsolatai: a Levéltári Szekció miskolci regionális tanácskozásáról / 279–284. o.

Re'fi Oszkó Magdolna A LEVÉLTÁRAK ÉS A SZOCIALIZMUSKORI IRATTÁRAK INFORMÁCIÓS KAPCSOLATAI A Levéltári Szekció miskolci regionális tanácskozásáról A hagyományos és modern információk kezelése, rendszerezése, archiválása, majd az újabb ügyviteli feladatok és a tudományos munka számára rejlő információk feltárása, hasznosítása csakis az irattári és levéltári munka egységéből teremthető meg. Ezen információáramlás történelmi előzményeinek és a tapasztalatok hasznosításának áttekintését tűzte napirendre a Levéltári Szekció Miskolcon 1982. augusztus 28-án tartott szakmai tanácskozásán. Ságvári Ágnes elnök, a résztvevőket köszöntő szavai után felkérte Szűcs Lászlót, az MSZMP Párttörténeti Intézet Archívumának vezetőjét, hogy „A levéltárak és a szocialistakori irattárak információs kapcsolatai" tárgyú vitaindító előadását tartsa meg. Mielőtt azonban előadásának részletes ismertetésére rátérnék megemlítem, hogy a szekció vezetősége megküldte a vita szempontjait (8 témacsoport) levéltárainknak és egyes irattáraknak. A felkért hozzászólók személyén keresztül pedig a tárgyszerű munkamegbeszélés biztosításán túl először tett kísérletet - eredményesen — arra, hogy a múltbeli szükebbkörű vezetői tárgyalások után sor kerülhetett a különböző munkaterületen dolgozó levéltárosok és irattárosok eszmecseréjére. A referátum szerzője igen súlyos történeti hátrányként jelölte meg, hogy hazánkban, más országoktól eltérően, az irattárak és levéltárak együttműködésének nincsenek hagyományai. A II. világháború előtti korszakban Szabó István és Jánosi Dénes próbálkozásán kívül még kísérlet sem történt az irattárak és levéltárak közötti nagyfokú elzárkózás enyhítésére. A felszabadulást követő nagy iratkezelési reformkísérletekben sem a levéltárosoké volt a vezető szerep. Ennek ellenére az 1950-es évek észrevehető közeledést hoztak az irattárak—levéltárak kapcsolatában. Sőt, az 1960-as évek közepére „a szocialista levéltárügy integráns részének kezdtük tekinteni az iratkezelés és az irattározás egész problematikáját". Ez a szemlélet tükröződik a „Levéltári törvény"-ben (1969. évi 27. tvr.), mely az egész magyar iratkezelésért a levéltárakat tette felelőssé. Az igazságnak tartozunk annak kimondásával, hogy e döntés nemcsak a gazdasági és igazgatási szerveket, de a levéltárakat is felkészületlenül érte. Nem sokkal azután, hogy a levéltárakat a tanácsok felügyelete alá helyezték. Ezért a levéltárak - közművelődési és helytörténetírással bővülő feladatainak teljesítése miatt - kevesebb időt tudtak fordítani az iratkezelésre és az irattárakkal való tartalmas szakmai kapcsolat kiépítésére, fenntartására. Az előadó egy országos fondképzőkataszter megalkotását sürgette. Amíg a levéltári szervek ezt nem készítik el, „nem sikerülhet kiválasztani teljes biztonsággal azon szerveket sem, amelyek iratainak rendszeres átvételére a levéltárak igényt kell hogy tartsanak". 279