Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Jároli József: Fondok és állagok kialakítása a tanácsi iratanyagban: a Levéltári Szekció békéscsabai regionális tanácskozása / 241–277. o.

9. Mindezek figyelembevételével a Csongrád városi Tanács fonójának új rendjét elsősorban gyakorlati alapon alakítottuk ki úgy, hogy a felállított fond rendszere tükrözze a fondképző tanács struktúráját, funkcióit, az azokban bekövetkezett változásokat. Az iratok felállítási rendjét a tanácsi hivatali rendszer struktúrájának, belső összefüggéseinek egésze határozza meg, alkalmazkodva az eredeti regisztratura elveihez, az eredetileg kialakított irattári rendhez, az iratkezelésben bekövetkezett változásokhoz. A tanácstörvények elemzése, valamint Beér János könyvének olvasása után arra a további munkánkat döntően meghatározó elvi álláspontra helyezkedtünk, hog

y fondképzőnek az eddigiektől eltérően magát a tanácsot tekintjük. A helyi tanács — legyen az megyei, járási, városi vagy községi — ugyanis olyan általános, magasabb szintű egység, amelybe beletartoznak a tanácsülés mint testület, a Végrehajtó Bizottság, az Állandó, később tanácsi bizottságok, Titkárság és a teljes szakigazgatási apparátus a belső szervezeti felépítéstől függetlenül. A helyi tanácsok egy fondként való fölfogása mellett szólnak maguk a tanácsi törvények is, melyek kivétel nélkül magát a tanácsot tekintik a kisebb egységnek. A helyi tanácsok - olvashatjuk az 1950:

1. törvényben — „a dolgozó nép köréből a széleskörű demokrácia alapelvei szerint választott és a demokratikus centralizmus elveinek megfelelően egymás alá és fölé rendelt szervek, amelyek működési területükön a dolgozó nép egységes államhatalmát képviselik, biztosítják a tervszerűséget az állami élet minden vonatkozásában, ellátják a gazdasági-társadalmi és kulturális vezetés feladatait, valamint általában az államigazgatás helyi tennivalóit." A tanácsokat tekinti alapnak az 1971. évi I. tv.is: „A tanács és szervei (a továbbiakban tanácsok) a nép hatalmát megvalósító szocialista államnak, a demokratikus centralizmus alapján működő népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szervei" (1971. I. tv. I. fej. 2. par. 1. bek.). A fond meghatározásakor azt is mérlegeltük, hogy a tanácsi rendszer struktúrája a jövőben is változhat, tehát olyan egységet, fogalmat kell keresnünk, amely ezeket _a várható változásokat is „kibírja". A városi, illetve járási tanácsok egy fondként való felfogása mellett érvként hivatkozunk a községi tanács anyagának egy fondként való, a mindennapi gyakorlatban bevált kezelésre. A konzultálások során ellenérvként elhangzott, hogy az anyag óriási mennyisége és tartalmi sokszínűsége miatt célszerűtlen az iratok egy fondba sorolása. Nem tartjuk elfogadhatónak ezt az érvet, ugyanis hasonlóan sokszínű és nagy terjedelmű anyagot (megyei alispáni, közigazgatási bizottsági, polgármesteri stb.) kezelnek és őriznek a megyei levéltárak és ha azok felállítási rendje, rendezettsége megfelelő, a kezelés nem okoz problémát. A helyi tanácsok egy fondként való felfogása nem új dolog. Első ízben Komoróczy György vetett fel hasonló gondolatot 1963-ban a Levéltári Szemlében megjelent cikkében. Komoróczy abból indult ki, hogy az 1950-ben létrehozott tanácsi szakigazgatási szervek, osztályok nem rendelkeztek önálló hatáskörrel, a tanács végrehajtó bizottságának hivatali szervezetét alkották, kizárólag a VB jogkörében és nevében járhattak el, tehát nem önálló fondképzők. Az 1954-es X. tv. (második tanácstörvény) azonban az egyes szakigazgatási szerveknek, osztályoknak önálló döntési jogkört adott, ennek alapján 1955-től Komoróczy elképzelései szerint a tanácsi osztályok önálló fondképzőnek tekintendők.

11 250