Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - IRODALOM - Szily Ferenc: Soós László: A Szolnoki Cukorgyár története / 215–216. o.

Soós László A SZOLNOKI CUKORGYÁR TÖRTÉNETE A Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szakosztálya az Üzemtörténeti Füzetek sorozatában az elmúlt évben jelentette meg Soós László: A Szolnoki Cukorgyár története című tanulmányát. E kiadvány megjelenését a szakemberek és az érdeklődők egyaránt türelmetlenül várták, mivel az elmúlt másfél évtizedben a cukorrépa termesztéséről két monografikus igénnyel megírt kötet is már napvilágot látott, agrártörténetírásunkat gazdagítva. E monográfiák szerzői azonban az ipari-mezőgazdasági vertikum kialakulásának a folyamatát csupán csak érintették, munkáikban elsősorban a cukorrépatermesztés és a mezőgazdaság egészének bonyolult kölcsönhatását mutatták be. Vállalkozásaikat megnehezítette az a tény, hogy szintetizáló monográfiákat kellett írniok, jóllehet sem a magyarországi cukorgyárak, sem pedig a regionálisan kialakuló sajátos vonásokat is tartalmazó ipari mezőgazdasági vertikumokról korszerűen megírt tanulmányok nem álltak rendelkezéseikre. Ahhoz, hogy a cukorrépatermesztés és a cukorgyártás sokrétű folyamatait és kölcsönhatásait teljesebben láthassuk az utóbbi monografikus igényű tanulmánykötetét is el kellene készíteni. Ez az út azonban csak úgy járható ha az üzemtörténészek elkészítik az egyes cukorgyárak történeteit, azt követően lehet csak monográfiát megírni. Soós László vállalkozása éppen ezért időszerű és egyben követendő példa is. A feladat azonban korántsem mentes a nehézségektől, mivel a II. világháború a cukorgyárak iratait is megtizedelte, nem egy esetben pedig teljesen elpusztította. A könyv szerzője azonban éppen e tekintetben mutatott példát, hogy ilyen esetekben a gazdasági minisztériumok és a különböző pénzintézetek levéltári forrásaiból is pótolni lehet a hiányzó iratokat. A prímé rforr ás ok hiánya azonban már eleve meghatározza a feldolgozás módszerét, mely előnyökkel, de egyben hátrányokkal is jár. Az összefoglaló jelentések, az átfogó statisztikák szinte kényszerítik a történészt, hogy a helyi események vektorait országosan, de nem egy esetben európai méretekben is figyelemmel kísérje. így könnyebben elkerülhető a provinciális szemlélet, jobban meg lehet különböztetni a lényegest a lényegtelentől. Soós László e tekintetben kitűnő munkát végzett, a kényszerhelyzetet előnyösen tudta kihasználni, a szolnoki cukorgyár történetét valójában bele tudta ágyazni a magyar cukoripar egészébe. A primer források hiánya azonban a veszteség oldalait is jelzi, mivel a regionális, a helyi kép már kevésbé plasztikus és több tekintetben hiányos is. Hogy milyen szerepet játszott a szolnoki cukorgyár a magyar cukoriparban azt kitapinthatjuk, de kevésbé látjuk környezet és településfejlesztő hatását helyi és regionális tekintetben. E hiányosság természetesen nem a szerző hibája, mivel éppen azok a dokumentumok hiányoztak, amelyekből a fenti képet teljesebbé tehette volna. így nem érzékelhetjük a helyi és a központi érdekellentéteket, azok feloldását, vagy éppen kiéleződését, a gyár és a termelők közös és eltérő érdekeit, de azokat a sajátos vonásokat sem, amelyek csupán a szolnoki cukorgyárra voltak jellemzőek. 215