Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - IRODALOM - Farkas András: Szakács Kálmán: Mezőgazdasági munkás-érdekképviselet 1896–1944 / 205–209. o.

Sokrétűen és árnyaltan tárgyalja a Tanácsköztársaság agrárpolitikáját és e politikából fakadóan a mezőgazdasági szociálpolitika rendkívül ellentmondásos alakulását. Bemutatja a FÉKOSZ helykeresését az új politikai rendszerben, az ellentétek és a viták okait, amelyek a Tanácskormány és a FÉKOSZ vezetősége között alakultak ki, s a szövetkezeti mozgalom kérdésében kulmináltak. Mindezt úgy mutatja be a szerző, hogy közben sok-sok ténnyel, agrártörténeti adattal, forradalomelméleti ismerettel gazdagodik az olvasó. A szerző elméleti következtetéseiben korrekt, több aspektusból vizsgálja a földmunkásszövetség tevékenységét, s talán fő érdeme az, hogy a szervezet munkáját nemcsak önmagában vizsgálja, hanem alárendeli az MSZDP politikai irányvonalának és az egész mozgalom helyzetét szervesen beleépíti a nemzeti történelem egészébe, az államrendszer és az uralkodó osztályok politikai törekvéseibe. Ugyanez elmondható a szövetség két háború közötti időszakban végzett politikájának bemutatásáról, amely korszak önmagában véve is rendkívül bonyolult összefüggések sorozatát produkálta. Itt azonban mintha kissé megtört volna a szerző írásának lendülete, amely feltehetően ezen időszak hallatlanul bonyolult történéseinek szerteágazó következményeinek tudható be. Ugyanis a két háború közötti időszakban a földmunkás szövetség tevékenységének bemutatása kevésbé követi azt a már említett hármas gondolati egységet, ami a Tanácsköztársaságot megelőző időszakra vonatkozóan nagyon markánsan kimutatható a műben: az MSZDP politikai vonalvezetése, a földmunkásszövetség tevékenysége, mintegy beleágyazva a nemzeti történet alakulásának folyamatába. Bővebben lehetett volna foglalkozni az MSZDP 1930-as kongresszusán elfogadott agrárprogramnak a földmunkásszövetség tevékenységére gyakorolt hatásával, hiszen — bár ez a könyvben megfogalmazódik — az agrárprogram elfogadásával „megszűnt a falusi érdekvédelmi tevékenység egyoldalúsága, s a gazdasági érdekvédelemhez szervesen társult a földreform követelése." Sőt a gazdasági világválság következtében a földmunkásság növekvő nyomora miatt radikálisabb eszközök alkalmazását követelték a szövetség vezetői. Az MSZDP agrárbizottságának egy része azonban úgy látta, hogy a földmunkásszövetség feladata lenne egy - a legsúlyosabb gondok enyhítésére vonatkozó program — kidolgozása, amellyel valamilyen gazdasági eredményt tudna kimutatni. Ez azonban kissé elnagyoltnak tűnik a szerző munkájában. Erre számos ok és magyarázat lehetséges. Mindenekelőtt az, hogy a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége az ellenforradalmi rendszer idején a terror és a hatósági üldözés következtében nem tudta, vagy csak részben volt képes betölteni a szakszervezet funkcióját. Valójában egy gyenge érdekvédelmi szervezet volt, melynek tevékenységi körét a kormányzat szűk határok közé szorította. így az „üldözéssel párhuzamosan — a rosszul értelmezett védekezés reakciójaként — fokozatosan megváltozott a szövetség jellege, tevékenysége beadványok, feliratok szerkesztésére és a sajtóban történő időnkénti leleplezések közlésére szorítkozott." Ez talán magyarázatnak elég, oknak azonban kevés. Bővebben lehetett volna foglalkozni a nagyszámban meglévő politikai csoportosulások szociálpolitikai elgondolásaival, programokban is megfogalmazott elképzeléseivel. Sőt a szélsőjobboldal szociálpolitikai demagógiájának hatásával is a földmunkásság körében. Ezekről a szerző munkájából viszonylag keveset tudunk meg, jóllehet a könyv jegyzetei és forrásjegyzékei arra utalnak: 208