Levéltári Szemle, 32. (1982)
Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András 1915. évi jelentése a vármegyei levéltárak helyzetéről / 173–193. o.
nagyban kereskedtek s mivel a harminczadot gyakran megcsalták, — Fogarasban láttak törvényt felettük, öreg Rákóczy György fejedelem idejében sokat villongtak az ó hitű oláhokkal, vallási dolgokban és 1648 évben, mikor Sztán pópa , az oláh esperes, a fogarasi görög keleti templomot, a magistratus engedelmével felakarta szentelni, — rátámadtak, gyalázták, fenyegették a maguk püspökét és papjait akarták bezárni s olyan zenebonát támasztottak a szentegyházban, hogy a főtisztségnek kellett ránczba szedni őket. Az oláhok lassanként felszívták és magukba olvasztották a görögöket, kiknek emlékét Fogaras városban még egy utcza s néhány családnév Őrzi. A polgári pörök egyrésze a fogarasföldén lakó boérok ügyes-bajos dolgaira vonatkozik. Ezek mint tudjuk vagy, szervezett határőrök, vagy a várőrséghez tartozó katonák, úgynevezett bástyás boérok voltak, kiket a kapitányok semmiféle paraszti szolgálatra nem kényszerithettek. Zsold helyett földet, boérságot kaptak, mely magszakadás esetében sem leányágra, sem parasztemberre nem szálhatott. Jogaik és kötelességeik, az erdélyi vajdák által már a középkorban is adományozott boér levelekben rendre fel voltak sorolva s azt kellett felmutatniuk, valahányszor az igaz boéri örökség felől kérdés támadt. Hadi dolgokban a fogarasi várkapitányok alá tartoztak, birtok ügyeikben a boérok széke és a fejedelem által kinevezett ispánok biráskodtak. A boéri szék a fogarasi udvarbiró elnöklete alatt, 12 esküdt assessorból állott s a hozott Ítéleteket a fejedelem székére terjesztették föl, a hol aztán, a Liber baronatust képező Fogaras földének régi törvénye szerint látták meg az ügyet. Ha a boér fiumaradék nélkül halt el, vagy vétekbe esvén, fő- és jószágvesztésre Ítéltetett, — örökségét a kapitányok a fejedelem számára foglalták el, melyből az uj boér a leányokat törvényesen kizestrálta . A zestra , mint a boer leányoknak járó kiházasitás, szarvasmarhákból, lovakból, öltöző ruhákból állott s nagysága az illető boerság nagyságától függött. Az erkölcstelen életet folytató boér leánynak zestrával nem tartoztak. A kinek a boer a maga birodalmából házhelyet és földet adott, az veczinséget praestált neki , t. i. zsellérül szolgálta. Gyakran megtörtént, hogy a veczin összekülönbözvén a gazdájával, széjjel bontotta a házat és más boerség alá költözködött, a külső földeket azonban nem adta vissza. Máskor a beházasodott paraszt, vagy jövevény ember maradékai zsellérségüket igaz boéri örökségnek állitván, nem engedték magukat kizestrázni és a köteles szolgálatot is megtagadták. Az ebből keletkezett pörök a boérság intézményének ösmeretéhez sok érdekes és tanulságos, tudomásom szerint eddigelé csak az oláh történetirók által használt adatokat szolgáltatnak. Javaslat. Felhívandó a vármegye közönsége, hogy a mennyiben a levéltár 1848 előtt keletkezett iratainak régi rendje a sok hurczolkodás és gondviseletlenség miatt már teljesen felbontott és azt helyreállitani többé nem lehet: a szóban forgó iratok szakszem rendezése felől sürgősen intézkedjék. A rendezett iratokhoz tartalomjegyzék (elenchus.) és mutató készítendő. A megrongált és elavult kötetek, megbízható, értelmes könyvkötő által kijavitandók. A nagy történeti beccsel biró jegyzőkönyvek 1633-1697-ig terjedő két kötetéhez kemény bőrtokot kell készíttetni. 181
