Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - Németh Gábor: Szikszó mezőváros írásbelisége a 17–18. században / 355–363. o.

formai jegyek alapján kiállított, megpecsételt oklevelek.

6 A Hármaskönyv szerint a városok a területükre vonatkozó ingó és ingatlan ügyekben hiteles hatóságként működtek, ezekre vonatkozóan örök jogon (iure perennalis) csak előttük tehettek bevallásokat.

7 Ez a gyakorlat honosodott meg a mezővárosok körében is. Szikszó protokolluma az 1708—1840 közötti időszakból maradt fenn, döntően magyar nyelvű.

8 Itt az 1760—80-as évekig terjedő anyagát elemzem. A bőrkötéses protokollum a kezdeti kisebb hézagok, rendszertelenségek ellenére lényegében már 1712-től kialakult írásbeüséget mutat. A környékbeli mezővárosok hasonló forrásaival együtt vegyes jellegű bejegyzések jellemzik, tehát általános protokollumnak nevezhető .

9 Évente külön oldalra, vagy az előző évtől világosan elkülönítve vezették be az újonnan választott bíró, tanács és főbb tisztségviselők (strázsamester, borbírák, perceptor-város gazdája) listáját, vagyis a tisztújítás eseményeit, majd az év megörökítésre szánt ügyei következnek. Ide kerültek az egyes tisztségekkel kapcsolatos elszámolások, a magistratus „szokott közönséges gyülés"-ein hozott határozatok, statútumok, a bíráskodás során „a Becsülletes Tanács Törvény Székin" hozott ítéletek. Összegyűjtve benne maradtak fenn a mezővárosi esküformák. A protokollumban található bejegyzések döntő többsége Szikszó területére vonatkozó ingatlan ügy (házak, telkek, pincék, szőlők adásvétele, ellenzése, tilalmazása, becslése, cseréje, zálogosítása). Legnagyobb részük szőlővel kapcsolatos. A hegyaljai mezővárosok 16—18. századból fennmaradt protokollumai — a szikszóihoz hasonlóan — főleg szőlőforgalommal kapcsolatos jogügyleteket tartalmaznak.

10 A szabad szőlőforgalom mezővárosokra gyakorolt társadalmi, gazdasági hatása már ismert.

11 A szikszói protokollumban szereplő adatokból számos vonása ismerhető meg részletesebben. A bejegyzések módja, írásbelisége kialakult joggyakorlatot tükröz. A magistratust nemcsak az extraneusok (más települések lakói, akik a mezőváros területén ingatlant birtokoltak), hanem a földesurak is hiteles hatóságként ismerték el.

12 Ez itt és a Hegyalján általánosan kialakult gyakorlat volt.

13 Pl. 1742-ben Csáky Antal földesúr szikszói tiszttartója a tanács előtt protestált a Perényi Gábor által felszabadított szőlők ellen. A protestációról kiállított mezővárosi oklevelet gondosan megőrizték a család levéltárában

14 Tehát az egyik földesúr a másikkal szemben a mezőváros hatóságához apellált. A magistratus a saját jogügyleteiben is hiteles testületként működött, pl. 1686-ban az Abaúj megyei nemes Puky családnak zálogosította el a mezőváros egyik szőlőjét, melyet szintén saját oklevéllel bizonyítottak.

15 A protokollumban bejegyzésre került szőlőügyek az évvel és a bíró nevével jelölt külön csoportot alkotnak: „Anno 1709 Pap István Ur Birosagabéli contradictiok inhibitiok Protestatiok és egyéb törvényes Remediumok ekképpen következnek"

16

. Többségük szőlőellenzés. Az egyes ellenzéseket körültekintően fogalmazták meg, kialakult gyakorlatot tükröznek: napi dátummal pontosan megnevezték a tulajdonost, a birtoklás jogcímét (öröklött, zálog, csere stb.), a szőlő helyét, nevét, alsó és felső szomszédját és a bejelentett jogigény címét (vérségre, szomszédságra történő ellenzés): pl. 1710. „Dje 14.Mensis Febmary Nemzfetes] Endrei Mihály Ur Szikszai Határb[an] Ragályi nevű Promuntoriomon, Szász Ferentz és maga Endrédi Mihály Uram[ék] eő K[e]g[ye]lmek Szőlejek[ne]k szomszédságokban] Néhai Megyaszai Péter Ur Árváinál és Feleségénél Pap Erzsébeth 356