Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - IRODALOM - Vass Előd: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve VI. Debrecen, 1979. / 564–567. o.

együtt 1702-ben nem örökjogon, hanem kamarai zálogképpen szerezték meg. A 18 település korábbi hajdú kiváltságainak elvesztése miatt hosszú évszázados ellenállási mozgalmat indított el. Ez különösen akkor lángolt fel, amikor az Eszterházyaknak a birtok örökjogon való végleges megszerzése 1745-ben sikerült. Már a beiktatásnál szinte valamennyi helység ellentmondást jelentett be. A szerző a fenti események előrebocsátása után nagyon jó érzékkel mutatja be a földesúri joghatóság fokozatos érvényesítésének és kiterjesztésének módszereit és eszközeit. Megállapítja, hogy az 1770 körüli úrbérrendezés után meginduló majorsági gazdálkodás meggyorsította Derecskén az uradalmi központ létesítését. Az uradalmi objektumok jelentőségéről pedig kijelenti, hogy „jól kiépített uradalmi központtal állunk szemben". Ez az uradalmi központ teljes kiépítésének befejezésekor már lehetővé tette, hogy az 1702—1783 közötti időszak végére a jobbágyi terheket, illetve az uradalom bevételeit több mint háromszorosára növelje. Perjés Géza Bihar megye 1728. évi adóösszeírásának gépi feldolgozása c. tanulmánya legelején a gépi feldolgozás elveit ismerteti. Itt hivatkozik az Agrártörténeti Szemlében (1978. évi 1—2. sz.) megjelent korábbi ismertetésére, s a gépi feldolgozás során alkotott csoportosításokat, a képzett csoportokat és kódjaikat idézi fel. A gép pl. az egyes helységeket művelési formák szerint és azokon belül nagyságrend szerint rendezte. A művelési formák szerint öt képzett csoportot: egynyomásos, kétnyomásos, háromnyomásos, nincs szántó, nincs nyomás. A helységek nagyságrendje szerinti 1—10, 11—20 stb. kategóriákba osztott háztartások száma sz 1728. évi adófizetők helységenkénti feltételezett számát jelenti. A táblázatokban a helység neve, a művelési forma kódja, a járás kódja, a becslőjárás és a földosztályozás 1883. évi vidékének kódja szerepel. A kapott adatokat összesítő táblázatokban mutatja ki. A természetföldrajzi környezet hatását a tengerszint feletti magasság és a lejtősség eseteiben vizsgálja. A szintmagasság, a domborzat, a helység nagysága, valamint a határ művelhetősége között szoros összefüggést mutat ki, amit korrelációs számítással is igazol.' A termelt gabonaféléket eloszlásukban vizsgálja meg, s így a termés összetétele a vetőmagszükséglet összetételéhez képest változik meg úgy, hogy a különbség a vetésterülethez képest nagyobbá válik. Ebből a szerző azt a tanulságot állapítja meg, hogy az egyes gabonaneműek vetésterületét sohasem szabad a vetőmagszükséglet figyelmen kívül hagyásával kiszámítani. Az egy háztartásra eső gabonamennyiség a két-, és háromszoros gazdálkodásnál a legmagasabb, ami 11 q körüli átlagot jelentett. A továbbiakban az egyes települések főbb jellemzői közül a háztartások 1728. évi, a lakók 1880. évi számát, az egy katasztrális hold tiszta jövedelmét koronában, s a gabonahiány %-át 1788-ban táblázatban mutatja ki. A szerző a gépi adatfeldolgozás fenti eredményeit a természetföldrajzi, agrártermelési, települési és népesedési viszonyok összefüggéseiben érte el a következő három területre; 1. Az összeírás adatainak rendezése, 2. az összeírás adatainak értelmezése, s 3. az összeírás adatainak arányosítása. Ez a több dimenziós elemzés a történelmi tájak gazdasági-társadalmi elhatárolásához nyújt módszert. Azonban konkréten a modellként felhasznált 1728. évi összeírás adatainak fenti feldolgozási módja, arányait és viszonylatait feltétlenül hűen tükrözteti vissza. Papp Klára Bihar vármegye magánföldesúri birtokai a 18. század első felében c. tanulmányában vizsgálódásának egyik fő feladatát a török hódoltság, a királyi Magyarország és Erdély határvidékének 1692, — Várad visszafogalalása — utáni regenerálódásának fel-