Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - IRODALOM - Izsák Lajos: Kirschner Béla: A KMP stratégiai irányvonalának alakulása (1919–1921). Bp., 1980. / 553–556. o.

összefoglalva, a Hajdú-Bihar megyei Levéltárnak ez a közleménye — az érintett kisebb hiányosságok és aránytalanságok ellenére — a sorozat hagyományosan magas színvonalába illeszkedik és mindenképpen jó ügyet szolgál, mikor az iskolán kívüli népművelésnek kutatásunk által méltatlanul elhanyagolt területét tárja fel és forrásait adja közre. A már megjelent két kötet után jogosan fokozott érdeklődéssel és reménnyel várhatjuk a harmadik kötet megjelenését, amelyik szocializmust építő korunk népművelési viszonyait és eredményeit fogja a forráskiadvány műfajában feltárni és bemutatni. Horváth Lajos Kirschner Béla A KMP STRATÉGIAI IRÁNYVONALÁNAK ALAKULÁSA (1919-1921) (Akadémiai Kiadó, Bp. 1980.159 p.) Az elmúlt másfél évtized kutatási eredményeit számbavéve marxista történetírásunk igen jelentős eredményeket ért el az 1918-as polgári demokratikus forradalom, a KMP megalakulása, a Magyarországi Tanácsköztársaság, valamint a proletárdiktatúra leverését követő időszak kormányzati rendszerének, a KMP újjászervezésének, az illegális kommunista mozgalom szervezeti alakulásának és politikai fejlődésének történeti feltárásában. Az említett kérdésekkel foglalkozó — s rögtön tegyük hozzá, hogy örvendetesen nagyszámú — cikkek, tanulmányok és monográfiák mellett viszonylag kevés azoknak a feldolgozásoknak a száma, amelyek magyar kommunista mozgalom eszmei fejlődésének vizsgálatát tűzték ki célul egy adott történelmi időszak határai között. Kirschner Béla szóban forgó eszmetörténeti monográfiája így kétségtelenül úttörő jellegű alkotás, elsőként vállalkozik arra, hogy az ellenforradalom hatalomra jutásának időszakában elemezze azokat a körülményeket, amelyek alakították és meghatározták a magyar kommunisták felfogását, eszmei fejlődését s nézeteik ellentmondásait. A szerző figyelmét elsősorban a Tanácsköztársaság leverését követő elméleti-politikai kérdésekre, ezen belül is a kommunisták stratégiájára s annak a nemzetközi munkásmozgalommal, a magyarországi kormányzati, hatalmi rendszerrel összefüggő kérdések vizsgálatára irányítja. Mondanivalóját négy fejezetre tagolva — sok helyütt a stratégia terén felbukkanó új elemeknek szinte filológiai elemzését, vizsgálatát végezve — mutatja be, hogy milyen szerepet játszott a magyar kommunisták álláspontjának kialakításában egy jövendő magyar forradalom szempontjából a nemzetközi forradalom lehetősége. Hasonlóan gondos aprólékosságról tesz tanúbizonyságot - s egyúttal új tényekekel egészíti ki és gazdagítja eddigi ismereteinket —, amikor részletesen elemzi azokat a vitákat, amelyek a kommunisták között a stratégiai koncepció kapcsán a szociáldemokratákkal szemben kialakultak. Továbbá amikor olyan kérdéseket tárgyal, mint egy esetleges kisgazda-forradalom kérdése, illetve egy átmeneti polgári demokratikus kormány megalakításának mérlegelése. 553