Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - ADATTÁR - H. Boros Vilma: Széchenyi István 'Önismeret' című művének kiadatlan része / 443–460. o.

biró, vagy collegiális személyzet. E nézetet Bécsnek ujobb időben felmerült publicistái alkalmasint nem osztják, mert minden alkalommal, ha magyar országban a sok zsandár egy egy rendbontót elnyom, kéjőrőmmel azt rivalgják egekbe, Er wird seiner gerechten Strafe nicht entgehen! Ezek is 'Isten nevében, mindent büntetni szeretnének! Embert csak Isten büntethet, mert egyedül Isten látja a vesék redőit, és ekkép egyedül Isten képes megbirálni a bün vagy vétek grádusát, és ehhez igazságosan szabni a büntetés sullyát. így ha például, valami gazdag buja nő szivtelenségbül gyilkolja meg gyermekét, vagy egy szegény elcsábitott szolga leányzó veszti azt desperatiobul el — ugyan ezen két tett egy sullyu bün e? és hánny ezer árnyéklat van ezen két extrém közt —, 's valljon hol létez éhez képest azon biró, ki illy cselekedetekre igazságos büntetést szabhatna? E főidőn nem, de egyedül az egekben! Ámde azért éppen nem tilos sőt kötelesség a társaság fentartására a rend bontókat sújtani, legyen ez aztán, bezárás, koplal tatás, bot, vagy hóhér által. — Már teszem ha valaki lovat lop, — és ezen tettre, 25 pálcza csapást tesz ki a törvény jutalmul, — nem azért viszik ezen operatiót végbe,* hogy ezáltal a már megtörtént lopást meg büntessék, mert mint mondom embernek nem szabad embert büntetni, de azért adják ki a porciót, és illyest tenni szabad sőt kötelesség, 1° hogy a deresen lakolt Lókedvellő újra lovat ne lopjon, de efféle keresettül disgustálva nem annyira veszélyes mesterségben gyakorolja ezentúl tehetségét 2° hogy, valami más lovakat nagyon kedvellő, kezdő ha ne tani czimboráját jajgatni halja - magát absteniálja, más lovát, saját magáénak tekinteni, mi előtt lefizette volna annak árát. — Az ember ember társát nem büntetheti, de egyedül azt eszközölheti és ennál többet még a pápának sem szabad tenni, felebarátja, legalább a társaság átellenében javuljon, és ha ez sem sikerülhet, ő többé a közönségnek ne árthasson. — Tágabb kőre az emberi bíróságnak nincs, mint 'Javítás és példa adás-; midőn ezen utolsó, még hóhér keze által is eszközölhető, ha illy extrém, a köz álladalom fenntartására elkerülhetetlenül szükséges. Minden mit ember felebarátján javításon és példa adáson kivül, büntetés neve alatt sértőleg végbe visz, egyenes bitorlása az Isteni hatalomnak és nem egyébb mint bosszú és gyilkolás melly egekbe kiált, és ott fel is jegyeztetik. — Minthogy az Isten senkit azzal még meg nem bizott, hogy valakit, kivált nemzetet, az ő nevében meg büntesse, igen jól tudván, mi szerint a gyarló ember, bár ha apostoli czimel is felékesíti saját, magát, illyes műtéteiben természeti vakságánál fogva igen igazságtalanul fogna el járni honnét aztán, Attila sem volt jogossabban dei flagellum mint sáska járás, jég eső, vagy ha valami gazda gondatlanságának megbüntetésére kútba esik szamara — 197. lap Es most az, ki e sorokat olvassa, tegye kezét szivére — ne felejtse halandó voltát és hogy fejedelem sem több mint ember és még koldus is felebarátja, és ugyan hóbortKülönös felvilágosításul szolgai a tekintetben - azon angol kaland melly szerint, midőn bizonyom ló kedvellő keserves panaszra fakadnék, hogy őt olly hitván dögért, mellyet lopott, fel függesztenék igy vígasztala őt bírája, - korántsem azért akasztanak fel Téged, Édesem, mert olly nyomorult tátost nyargaltál odébb, - hanem hogy mind azon gyönyörű telivéreket mellyekel olly bőven el van látva az ország, Te többé el ne csíphessed. 454