Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - ADATTÁR - H. Boros Vilma: Széchenyi István 'Önismeret' című művének kiadatlan része / 443–460. o.

Sokszor tartózkodtam Angliában, — és miután engem is néha nagyon meg kerestek, jól emlékezem, kivált egy időben vagy 6 hét folytában, kivétel nélkül minden nap valami nagy lakomához ültem, — és az efféle gyomor ostromokat diadalilag kiállottam. Franczia Országban a leg főbb uraknál éppen azon időben egészen ellenkező szokás divatozott. A nagy kerék asztal közepén átláthatatlan nagy cziffraság állott, ebéd program nem közöltetett, de minden neműből három féle, tányérra kiszolgált hatalmas portio presentáltatott a számtalan cselédség által minden vendégnek szabad választásra — Három féle leves, három féle hal, három féle marha hus etc. etc. És én az első 8 nap után, - evésben már nem igen tudtam vitézkedni. — Mennyivel jobb az angol Clima emésztésre, gondolám magamban — és erről sokan tökéletesen meg vannak győződve — midőn, magammal szorosabb computusba ereszkedvén egész világosságban az állott előttem, hogy az angol lakomáknál, mellyeknél kénytelenül én is eljártam ügyel bajjal ételek kiszolgáltatásban, de fél annyit se vettem magamhoz, mint a franczia ebédeknél, kivált ha a központi nagy bokréta miatt szinte nem láttam semmit, és két nem szivesen szolló, vagy rám nem örömöst halgató, előttem ismeretlen egyéniségek közé kelepczézve, — magamat egy kissé eluntam, és ekkép meg nem szűnő nyelésben kerestem idő töltést. — És aztán azon eldarabolási Systema, melly Anglián kivül szinte mindenütt divatoz - az is melly abberatio! Az okos, ha bár néhány millió forint évenkinti jövedelme is van, még sem fog de egyetlen egy krajcárt is Dunába 193. lap vetni, hol az minden leg kissebb haszon nélkül elveszik —, ha megehetne hal, rák, vagy piocza, akkor illy féle pajkosságot tán ellehetne nézni. — Illy buta azonban nem létezik. De kérdem azon hus eldarabolás által, melly anglián kivül többet kevesebbet szinte mindenütt divatoz, nem hajtatik e felette sok krajczár a Dunába — ha t. i. azt nem akarjuk nagy haszonnak tartani, ha valami rothadásba menő hus darabon undok férgek lakomáznak. A fen hozott franczia ebédeknél a választásra kiszolgált portiok olly nagyok voltak, hogy azokat áltálján véve egy lakomázó sem költötte egészen el, de rendszerint odébb adta. - Ugyan mit tesznek ezen Remánentiákkal, az illetők kérdezem magamban? Sok felette dégoutant döglött kutya szagú egyén, félig le rágott csontokkal, vett bucsut egy egy tányértul mellyen még valami elég ép darab is maradt hátra — valljon lesz-e valaki, olly kevéssé finyás, olly betű szerinti harcsa, ki egy illy féle alkalmasint le köpött jó izüséget magához venni képes lehetne? Alkalmasint nem — és ekkép tán... mint ama krajczárt, egyenest a Dunába hajítják! - Éppen bizony! A franczia is tud gazdálkodni és ekkép mind azon remanentiák — mellyek illy alkalomkor hátra maradni szoktak hihetőleg valami mester szakács által uj mártalék köntösbe iktatva, mint phoenix újra compáreálnak valami nagy urnák asztalán, ami annál valószínűbb, mert illyes lakomákat rendszerint válolkozok, és pedig elég olcsón állitnak ki, mit teljességgel nem tehetnének, ha illy különös takarékossággal nem járnának el ügyükben. 451