Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - ADATTÁR - H. Boros Vilma: Széchenyi István 'Önismeret' című művének kiadatlan része / 443–460. o.

töltés egyik oldalán hajt, húzza meg csak a gyeplőt egy kissé merre nem kellene, és árokba hever a hintó - Bolha milly piczi teremtmény, és még is ha bár egyedüli is, legyen csak egy kissé tevékeny és mennyire meg tudja kínozni az alluni akaró gyengébb bőrű személyt. 191. lap. E tekintetben Franczia országban az jött divatba és utánoztatott sok helyütt, hogy minden nagyobb lakoma alkalomnál, az ebédnek programja, mindegyik vendég mellé az asztalra tétetik - ugy hogy aztán mindenki „evési plánumát előre combinálhassa" — Nékem e divat soha nem volt ínyemre, leg elsőbben is mert illy féle irka firka pedantismust melly a Bureaucrátiának olly közeli rokona, soha nem tudtam digerálni, — s aztán, mert néha az ebéd vége felé jelent meg a „Leibgericht" - és előre nem lehetett tudni, — jól van-e készítve —jó minémiségű-e mint nem különben bajos volt, annak bevárása végett, addig egészen üresen hagyni magát etc. — és azért mindent mindenbe véve, leg czélirányosb a guta elkerülése végett ha szabad választásra tárva áll az egész ebéd, 's pedig első felhordásban fundamentális étkek, másodikban csemegék által díszítve. Ezen divat ellen azonban több megnem vetendő ok harcol <militál> 's pedig leg előszer az hogy sok tál melly melegen jobb izű, egészen elhidegül. Recheaud által ezen bajon ugyan segíthetni, de nem tökéletesen, mert számtalan étkek éppen nem javulnak ha sokáig melegülnek, melly körülmény szerint például, halász lét, Bográcsos húst, nem is készíthetni el olly tökélyei konyhában, vagy négy fal közt, mint szabad ég alatt, mert ezek csak ugy tartják meg csípős izüket, ha igen szaporán készülnek, mihez sok vitális lég által elősegített erős tüz szükséges —; és aztán azért nem tetszik sok előkelő szakácsnak ezen egyszerre felhordási divat, mert nem egy nyalánkság, például minden futoka tüstént elveszti legnagyobb becsét, ha össze esik, - mihez nem kívántatik sok idő; végre azért nem vállik ezen szokás könnyen divattá, — mert ott hol a tálak rendesen nem hordattnak körül, és előlegesen nem daraboltatnak el, ott minden asztalnál ülő tagnak tisztében jár, a maga előtt létező tálnak tartalmával mind azokat ellátni, kik erre őt felhívják, — mihez képest egy sincs dispensálva, bizonyos pontig a boncz tudomány adeptusává lenni — mi, éppen nem olly igen könnyű, miszerint e kéz mesterségben áltálján véve asztalnál ülő minden angol már serdülő korában okszerintileg gyakoroltatik is. — 192. lap Ezek mind annyi árnyék oldalai az angol lakomái divatnak — mellyeken az által könynyen segítethetik ha egyes csemege tálak, mellyek hosszabb állás által elvesztik becsüket, kivételként, körül hordattnak, míg a többi étkek sora mozdulatlan glédába marad. Még több árnyék oldalát e szokásnak én nem ismerek, de ha még annyi volna is, annak egyetlen egyes fényes oldala váltig elég minden árnyékát le csépleni, és ezen fényes oldal nem egyébb, hanem az, hogy illy ebédeknél az embernek szinte soha nem marad elég ideje, magát tul tömni, de néha abbul annyira kifogy, miszerint egészen még jó semlakhatik, mi nem ritkán adja magát elő, ha az asztalnál ülő előtt éppen olly tál van, melly nek kiszolgáltatása, némi nehézséggel jár, és mellyben a társaságnak minden tagja részesülni kivan. 4S0