Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - Kubinszky Judit: Néhány szó egy készülő forráskiadványról: A M. (Kir.) Államrendőrség Budapesti Főkapitánysága elnöki reservált iratai / 37–47. o.

A nyilvántartási hivatal a bűnügyi osztály vezetőjének felügyelete alatt állott és a rovott múltú, közveszélyes, vagy a körözött személyeket, valamint az eltulajdonított, elvesztett és talált tárgyakat tartotta nyilván. A kerületi kapitányságok a közigazgatási kerületeknek megfelelően voltak felosztva és egy-egy kerületi kapitány, esetleg rendőrtanácsos vezetése alatt állottak. A kihágási ügyekben mint elsőfokú hatóságok önállóan bíráskodtak, de egyébként a főkapitánysággal szemben alárendelt helyzetben voltak. Még egy igen fontos segédintézménye volt a főkapitányi hivatalnak: a detektívtestület. 1886-ban még csak ideiglenesen működött, végleges megszervezését az 1893. november 24-én jóváhagyott 4360. eln. sz. belügyminiszteri szabályrendelet tette lehetővé. Feladata volt a közbiztonság és a közrend fenntartása érdekében figyelő, megelőző és felfedező tevékenységével a főkapitányi hivatal, a kerületi kapitányságok, valamint a bejelentő és tolonckezelő hivatalok támogatása. A detektívtestület közvetlenül a főkapitánynak volt alárendelve, de teljesítenie kellett a többi osztályok és hivatalok főnökei és a kerületi rendőrkapitányságok által rábízott nyomozómunkát is. önállóan bűnügyi nyomozást nem indíthatott. A detektívtestület élén a detektívfelügyelő állt. Beosztottai voltak: a felügyelőhelyettes, a fogalmazó személyzet, a kezelő személyzet és a három fizetési fokozatba beosztott detektívek, akiknek a rangsorát az döntötte el, hogy melyik fizetési kategóriába tartoztak. Az így megszervezett detektívtestület nemcsak szervezetileg, de hatékonyság szempontjából is fejlődést jelentett a korábban működő titkos ügynökökkel és az egy-egy feladat megoldására kijelölt polgári biztosokkal szemben. Jóllehet ezek munkáját időnként később is igénybe vették. Még néhány szó a főkapitányi hivatal elhelyezkedéséről. A hivatal szervezeti kiépülése során kinőtte a korábban — még a 80-as évek elején is — a Hatvani utca 4. szám alatt elfoglalt helyét és új épületre volt szüksége. Ezt az épületet az 1887. évi V. te. alapján a Magyar Jelzálog-Hitelbanktól vásárolták meg és az akkori V. kerület egyik sarokháza volt két bejárattal: Ferenc József tér 7. sz. és Zrínyi utca 2. sz. alatt. A kétemeletes épületben a következőképpen helyezkedett el a főkapitányi hivatal. A földszinten volt a rendőri pénztár, a bejelentési hivatal, a sajtóiroda és a központi felügyelő helyiségei, a főkapitányi őrség őrszobája, a kocsiszín és az istálló, a fogdahelyiségek felügyelőjének irodája, a három nagy közös fogdahelyiség, a levéltár, a kapus. Az első emeleten volt található a főkapitány lakása, a főkapitány irodái és hivatalhelyiségei, az elnöki osztály a kezelőhivatallal, a közigazgatási osztály, a rendőri főorvosi hivatal és a tárgy kezelő. A második emeleten volt a bűnügyi osztályt vezető rendőrtanácsos lakása, a rendőri gondnok lakása, a bűnügyi osztály a nyilvántartási hivatallal, a telefonhivatal, a detektívfelügyelőség, az értesítőhivatal, a közigazgatási- és bűnügyi osztály kezelőhivatalai, a fényképész helyiségei, hét darab egyes cella a vizsgálati előzetes letartóztatásban levő bűnügyi foglyok számára. Amint az eddig elmondott rövid, vázlatos képből is kiderül 1890-re többé-kevésbé kialakult és megszilárdult a fővárosi rendőrség szervezete, amelynek létrehozását 1872-ben határozta el a törvényhozás. Jelen ismertetésben nincs lehetőség arra, hogy a fondképző szerv ügyvitelének fejlődését is felvázoljuk. Inkább az iratanyag néhány jellegzetes vonásáról és az iratok forrásértékéről szólunk. 42