Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - Kubinszky Judit: Néhány szó egy készülő forráskiadványról: A M. (Kir.) Államrendőrség Budapesti Főkapitánysága elnöki reservált iratai / 37–47. o.

Rendészeti szempontból több embernek a fennálló közrend elleni közös törekvése egyletekben, nyilvános gyűléseken és népmozgalmakban nyilvánulhat meg. Miután az egyleti ügyek intézése a törvényhatóságok jogköre volt, a rendőrség hatáskörébe elsősorban a népmozgalmak tartoztak. Korabeli felfogás szerint a legveszélyesebbnek az úgynevezett „socialis-mozgalmak"-at tekintették. Ide sorolták a nemzetiségi- és a munkásmozgalmat. Miután a nemzetiségi mozgalomnak a fővárosban nem volt önálló szervezete, inkább csak tüneteiben bukkant fel időnként, a rendőrség elsősorban a korai munkásmozgalom elfojtására törekedett. Ezzel magyarázható, hogy az iratok zöme, mintegy 80%-a, munkásmozgalmi vonatkozású. Az iratok tartalmát elemezve, ha a munkásmozgalom általános megítéléséről van szó, erős kritikával kell élnünk, de kétségtelenül bőséges és igen fontos információkat kaphatunk a napi eseményekre vonatkozóan. Hozzá kell szoknunk és helyesen kell értelmeznünk a rendőrség által a munkásszervezetekre alkalmazott terminológiát is, hiszen például a Magyarországi Általános Munkáspártot következetesen „Csillag — Dirlinger — Kürschner", vagy csak „Csillagpárt"-nak, még egyszerűbben „mérsékelt szocialisták"-nak nevezték, megkülönböztetésül a mozgalom radikális szárnyától, akiket „forradalmi szocialisták"-nak, vagy később „anarchistákénak tituláltak. Óvatosan kell bánnunk ezekkel az elnevezésekkel, mert különben 1884-ben, amikor a Németországban 1878-ban hozott „kivételes törvény" hatására Ausztria-Magyarországon is életbeléptették a „kivételes törvényt" (1884. január 31.) és ez a szocialisták üldözésében, a mozgalom erőszakos elfojtásában nyilvánult meg, könynyen ráhúzták az anarchista jelzőt minden munkásra, aki ellen eljárást akartak indítani. A rendőrség által a különböző munkáscsoportokat jelölő elnevezések kritikus szemlélete mellett érdemes felfigyelnünk arra, hányféle árnyalatát és különféle egyesülését, csoportját különböztették meg ezáltal a korai magyarországi munkásmozgalomnak. Az iratok adatainak felhasználásakor nem szabad megfeledkeznünk arról, milyen célból, kiknek a számára készültek, hogy a szocialista mozgalom ellen fellépő állami erőszakszervezet használta fel azokat a mozgalom elfojtására. Ezért egyforma élességgel figyeltek meg mindent és éberen regisztrálták a mozgalom szempontjából fontos és jelentéktelen ügyeket egyaránt, mert számukra minden napi esemény fontos volt. Következtetéseik legtöbbször túlzottak, túlbecsülték egy-egy személy vagy esemény jelentőségét, de ennek az ellenkezője is előfordult. így például nem vették észre a jelenségek belső összefüggéseit, elvesztek a részletek megfigyelésében. Különösen a detektívtestület megszervezése előtti időszak iratanyagára jellemző a sok átfedés a híranyagban, vagy éppen az egymásnak ellentmondó jelentések ugyanarról az eseményről. Például egy munkásünnepély lefolyását egészen másképp mondta el egy beépített titkos ügynök, mint a hivatalból kiküldött rendőrfelügyelő. Míg az utóbbi nem észlelt a műsoron és táncvigalmon kívül semmit, az ügynök, akit a munkások nyilván maguk közé tartozónak véltek, név szerint jelentette a résztvevő munkásvezetők listáját, beszámolt az elhangzott beszédekről stb. Mint már említettük az iratanyag elsősorban munkásmozgalmi vonatkozású, eltekintve tehát a más témákkal foglalkozó iratoktól, nagy vonásokban felvázoljuk, milyen kérdésekre kaphatunk választ az 1883—1918 közötti magyarországi munkásmozgalommal kapcsolatban. 43