Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - EGYESÜLETI FONDOK ISMERTETÉSE - Cseh Géza: A Szolnoki Művészeti Egyesület iratai, 1908–1950 / 403–408. o.

Az alapszabályok meghatározták, hogy a törzstagság és a vendégtagság megszűnik, ha a művész magaviseletével, művészi munkásságával, vagy a büntető törvénybe ütköző cselekedetével arra érdemtelenné válik. A művészek egymás közötti vitás ügyeiben, egymás elleni panasztételeiben az igazgatósági választmány döntött. Ilyen eset azonban egyszer sem fordult elő. A művészek a Szolnokon töltött tavaszi és nyári hónapokat elsősorban a művészi munkára használták fel. Az adminisztrációs feladatokat az Egyesület tisztikara és nem-művész tagjai végezték. Nagy jelentősége volt az Egyesület és a hatóságok vezetői közötti személyes kapcsolatoknak. Különösen az intervenciós román hadsereg pusztításai, a 30-as évek gazdasági válságának következményei, végül a II. világháború okozta károk felszámolásában volt nagyon lényeges, hogy az Egyesület és a megye, a város között jó kapcsolat alakult ki, hiszen a nehézségeken csupán az alapszabályokban rögzített anyagi erőforrások segítségével nem lehetett volna úrrá lenni. A II. világháború után a helyi hatóságok erőteljes támogatásával állt talpra a Művésztelep és alakult újjá az Egyesület. A bombázások és tüzérségi tűz használhatatlanná tette a Művésztelep épületeit. 1947. április 10-én a Művészeti Egyesület újjáalakult. Szervezete változatlan maradt, de tisztikara teljesen kicserélődött. Az Egyesület elnöke Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter lett, ő természetesen csak tiszteletbeli elnöki pozíciót töltött be, személyesen nem vett részt a munkákban. Ügyvezető igazgatóvá a lelkes lokálpatriótát, Dr. Elek István városi tiszti orvost választották, aki nagy érdemeket szerzett a szolnoki művészeti élet újjáteremtésében. Az újjáalakult Egyesület fő feladata a Művésztelep helyreállítása és a Budapesten élő törzstagok Szolnokra hívása volt. A régi szabályok azonban csak papíron maradtak változatlanul érvényben. Az Egyesület a helyreállítási munkákhoz mindössze 3066 forinttal rendelkezett, jóllehet a várható költségek összegét 80 000 forintban határozták meg. Azáltal, hogy az újjáépítés állami költségekből valósult meg, az Egyesület elvesztette hivatalos döntési jogát. A művészeti élet irányítását a város vette át. A polgármester a Szolnokon élő fiatal művészek kérelmének eleget téve műtermet biztosíttatott számukra. Ugyanakkor a Budapesten élő törzstagokkal részben az elhúzódó építkezések, részben a szolnoki művészek beköltözése miatt végleg megszakadt a kapcsolat. Az Egyesület tevékenysége a város beavatkozásával arányosan, fokozatosan megszűnt. Ezért a belügyminiszter, miután megállapította, hogy a szervezet működését egy év óta engedély nélkül szünetelteti, az 5633-53/3/1950. számú rendeletével a Művészeti Egyesületet feloszlatta. Az iratanyag ismertetése Az Egyesület iratanyaga hiányos, 1940 előtti működésére vonatkozóan számottevő adatot nem tartalmaz. Az irattár a könyvtárral és a képtárral együtt 1944-ben szinte teljesen megsemmisült. A levéltárba az Egyesület megmaradt és újonnan keletkezett iratai 1950-ben kerültek be. 405