Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - Kubinszky Judit: Néhány szó egy készülő forráskiadványról: A M. (Kir.) Államrendőrség Budapesti Főkapitánysága elnöki reservált iratai / 37–47. o.

zegeit közvetlenül a belügyminiszter fennhatósága alá helyezzék, akinek jogában áll a kinevezés, az előléptetés és a fegyelmi ügyekben való döntés. Ugyancsak a belügyminiszter kötelessége a rendőri ügyekben való fellebbezések ideiglenes szabályozása. Az egyesített fővárosnak ideiglenesen meg kell térítenie a kincstár számára az 1872. évben a rendőrség kiadásaira fordított összeget és ez az összeg lesz majd az irányadó a belügyminiszter költségvetésének ilyen irányú kibővítésénél. Végül a törvény értelmében az állami rendőrségre hárul a feladat, hogy a fővárosi rendőrség végleges megszervezéséig teljesítse a fővárosi törvényhatóságnak a helyi rendőrségre vonatkozó szabályait és határozatait. Amint ez az idézett paragrafusokból kiderült a főváros egyesítésekor még csak kialakulóban volt a fővárosi rendőrség szervezete, bizonytalan körvonalakkal felvázolt elképzelés volt csupán, amely későbbi törvényjavaslatokra bízta a szervezés, szabályozás és működtetés gondját. Ez a felemás helyzet meglehetősen sokáig tartott. Közel tíz éven keresztül teret adott a legkülönfélébb túlkapásoknak, torzsalkodásoknak, személyi ellentéteknek. Ezek jórészt a tisztázatlan szervezeti kérdésekből fakadtak. A rendőrség már nem tartozott a helyi törvényhatóság alá, de még nem tisztázódott pontosan, hogy mit jelent az „államrendőrség" fogalma. Éppen ezért kezdetben fejlesztésének üteme is lassú volt, bevételi forrásai, fenntartásának költségei is bizonytalanok voltak. Nagymértékben hozzájárult ezekhez a bizonytalansági tényezőkhöz a fővárosi rendőrség első rendőrfőkapitányának Thaisz Eleknek a személye is, aki működése kezdetén ellentétbe került a főváros törvényhatóságának vezetőjével, Szentkirályi Mór polgármesterrel, de pályafutása során később is egyre nehezebben tudott megfelelni a létszámában gyarapodó, szervezetében változó, működési körében új feladatok elé állított rendőri hivatal vezetésének. A nehézkesen döcögve megindult hivatalszervezés első jelentősebb állomása az 1879. évi XXVIIL törvénycikk volt, amely kimondta, hogy a rendőrségi szervezeten belül kell felállítani az állami bejelentési hivatalt. Egyben feljogosította a belügyminisztert, hogy a törvény által csak Budapestre vonatkozólag megállapított bejelentési kötelezettséget rendeleti úton más városokra is kiterjesztheti, ez esetben a helyi bejelentési hivatalok tiszti személyzetét az államhatalom törvényhatósági képviselője, a főispán nevezi ki. A fővárosi rendőrség szervezetének és működésének alapvető szabályait az első törvény (1872) után közel tíz évvel később életbeléptetett 1881. évi XXI. törvénycikk határozta meg. Tükröződött benne a rendészetről vallott immár megváltozott felfogás. Míg régen alig értettek alatta egyebet a hatósági kényszerintézkedések foganatosításánál, amely a közigazgatási tevékenységnek nélkülözhetetlen attribútuma és a törvényhatóságok — mind a városi, mind a megyei — önkormányzati jogköréhez tartozik, addig az új felfogás szerint a rendészet nem a törvényhatóságok önkormányzati, hanem az állam felségjogaihoz tartozik és a közigazgatási működéstől elválasztva önálló államkormányzati ágat alkot. Ebből a megváltozott felfogásból fakadt az, hogy Magyarország hatósági szervezetében a fővárosi rendőrség sajátságos helyzetet foglalt el, amennyiben egyszerre volt állami és országos, valamint városi és hatósági is. 38