Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - IRODALOM - Kállay István: Gerda und Gottfried Mraz: Maria Theresia. Ihr Leben und ihre Zeit in Bildern und Dokumenten. München, 1979. / 236–238. o.

kirakatnyit lehetett látni belőle —, mégis hozzánk legközelebb a Mraz házaspáré áll, akik a három nagy kiállítás (Mária Terézia, II. József, Mária Terézia — Magyarország királynője) közül ez utóbbit rendezték, közelebbi kontaktusba kerülve ezzel a 18. századi magyar történelemmel. E köteten is lehet ezt a közelséget érezni, hiszen a kiállítás néhány értékes darabját sikerült benne az örökkévalóságnak átadni. A kötet bemutatja Mária Teréziát, mint gyermeklányt, neveltetését, ifjú lánnyá serdülését, majd a vőlegényt, Franz Stephant és az esküvőt (1717—1736). A második fejezetben (1736—1765) az asszonyról és uralkodóról, az első házasévekről, az örökségért folyó háborúkról, az állami építőmunkáról, a hétéves háborúról, az udvari életről olvashatunk. A harmadik fejezet (1765—1780) az özvegyet, a gyermekek sorsát és a fiával megosztott uralkodását mutatja be. Talán legérdekesebbek a szerzőpárnak ez utóbbi (1765—1780) periódusról tett megállapításai. E szerint Ferenc császár tragikus és váratlan halála nem jelentett politikai cezúrát, mivel Józsefet már az előző évben megválasztották örökösévé a birodalmi trónon, felvéve egyúttal a császári címet. De azért sem volt változás, mert Mária Terézia az örökös tartományok kormányzásába annak ellenére sem engedett beleszólást a férjének, hogy az a Mitregent előkelő címet viselte. Nagyobb jelentőségű volt azonban az uralkodónőre gyakorolt lelki hatás; férje elvesztésének a sokkja belülről törte szét. A trónról való lemondás — talán nem egészen komoly — gondolata is foglalkoztatta. Kétségtelen, hogy a hátralevő 15 éves kormányzásának más volt a jellege, mint a korábbinak. Eltűnt energiája és határozottsága; a birodalmi ügyekbe való beleszólásról egészen lemondott (kivéve Miksának Köln választófejedelmévé történő megválasztását). Mint uralkodásának elején, úgy most is igyekezett egy új társuralkodót maga mellett tudni. Nem is sejtve, hogy ezzel egy egész sor feszültség- és félreértésforrást nyit meg elsőszülött fiával, aki ennek a társuralkodásnak egész más jelleget adott, mint atyja. Ez nemcsak politikai különbség volt, hiszen anya és fia között egy jellegzetes kötődés és egyúttal egymás el nem viselése uralkodott, amiből következően egymást megsérthették és fájdalmat is okozhattak. Nem bíztak egymásban és figyeltették egymást. Mária Terézia József szemére vetette, hogy hideg, cinikus és ítélőképtelen; József határozatlanságot és a pletykák iránti hajlandóságot vetette az anyja szemére. 1775 karácsony este ezt írta Mária Terézia a fiának: „A legjobb akarattal sem értjük meg egymást." Ebben azonban ő sem volt egészen hibátlan: amikor József hőn szeretett feleségét elvesztette, anyja nem volt tekintettel a legkevésbé sem az érzéseire. Az idők során a kezdeti hátrányban levő József kerekedett felül. Neki minden kellemetlen volt, amit az anyja emberinek tartott: a beszélgetés öröme, a kedvesség, a tánc, a játék és a vadászat. Mária Terézia egyre inkább érezte, hogy — a bécsi dialektus szerint — „grandige alté Frau" lesz, akit gyakran leptek meg melankolikus rohamok. Ennek ellenére anya és fia szerették egymást. Az uralkodónő mindig felvidult, ha fiára büszke lehetett; fia nem hagyta el, amikor 1767-ben halálos beteg volt. Amikor Mária Terézia meghalt, fia nem akarta elhinni, hogy az lehetséges; fájdalma annál nagyobb volt. És ezt el is kell hinnünk neki, mert József az érzelmeiből nem csinált titkot, inkább cinikus volt. 237