Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - IRODALOM - Gazdag István: Tanulmányok Szécsény múltjából 1–3. kötet. Szécsény, 1978–1980. / 230–235. o.

szántót és kb. 310—413 kh termő rétet mértek fel. A szerző 1709-től a rendelkezésre álló összeírások alapján kíséri nyomon az adózók létszámának alakulását; a legtöbb adatot az 1728-as összeírás szolgáltatja. 1637-ben a Forgách család visszaváltotta a Kohárynak zálogba adott uradalmat és szerződést kötöttek a szécsényiekkel. A szerző értékeli a megmegújított szerződéseket, érzékelteti a földesurak törekvését jogait bővítésére és a szécsényiek ragaszkodását elért vívmányaikhoz. Az úrbérrendezés során a hivatalnokok elmulasztották a már korábban érvényben levő és „kevesebb kötelességgel" bíró régi kontaktus bemutatását, ezáltal megakadályozták a mezővárosnak kedvezőbb állapot véglegesítését. Az 1770-ben megalkotott urbárium nem került bevezetésre, Gróf Forgách József 1814-ben az urbárium érvénybeléptetésével kedvezőtlenebb helyzetbe kívánta hozni a mezőváros „pallérozottabb" lakosságát. Perre került sor, amely csak 1869-ben nyert befejezést, azzal a feltehető kompromisszummal, hogy új szerződést kell kötni a két fél között; ha ez nem nyer jóváhagyást, az előző szerződés marad érvényben. A szerző sokoldalúan vizsgálta és elemezte az úrbéri viszonyokat és joggal állapíthatta meg: Szécsény népe 1690-től a jobbágyfelszabadításig eltelt időben viszonylag szabad életet harcolt ki magának a Forgách grófokkal szemben és társadalma tagoltabb, sokrétűbb lett, mint a környező falvaké. Pálmány Béla beváltotta ígéretét, mélyfúrást végzett. Az eredmény figyelemreméltó, adatai, táblázatai, az értékes elemzések elismerésre méltóak. Az első kötet befejező tanulmánya Horváth István: A forradalmak kora Szécsényben 1918—1919. A szerző bevezetésként bemutatja a századfordulótól Szécsény gazdasági, társadalmi politikai helyzetét. Több értékes megállapítása ellenére úgy tűnik, hogy bevezetője felszínesre sikerült. Horváth túlértékeli az iparosok és kereskedők ifjúsági körét („amely ablakot nyitott a világra"), valamint a ferencesek ideológiai-politikai felkészültségét („a korabeli viszonyok változását legjobban a ferences rendházban látták..."). A polgári demokratikus forradalom győzelmének bemutatásához szükséges események, szervezeti lépések számbavétele után a szerző „három tényező" (a demokratikus körök politikai erőviszonyainak alakulása, az ellenforradalmi tényezők túlsúlya és a lakosság részvétele az eseményekben) elemzése kapcsán vázolja a polgári demokratikus fejlődést. Horváth az egységet találja meghatározónak az 1918. október 31-től kibontakozó időszakra. Véleményével vitatkoznunk kell, hiszen a polgári demokratikus fejlődés általában polarizált, szó sincs semmiféle egységről, ellenkezőleg: két alapvető irány került egymással szembe, a polgári, amely befejezettnek tekintette a forradalmat és a forradalmi (a hazatért katonák és mások), amely készült az „igazi" forradalomra. A Horváth István által bemutatott baloldali szociáldemokraták és a rendház főnöke (Virág Venáncz) képviselték az ellentéteket Szécsényben. A Tanácsköztársaságról írt részt legfeljebb vázlatnak tekinthetjük. Azt a kevés adatot, ami rendelkezésre állt, nem sikerült tartalmasán feldolgozni. Kevés forrásról beszélek, holott szerzőnk bevezetőjében örömmel bocsátotta előre: „viszonylag szerencsés helyzetnek örvendezhetünk", mert „a község korszakos (?) dokumentumokkal relatíve bőségesen rendelkezik." Sajnos e bőségnek nyomát sem lehet érzékelni, a jegyzetek valójában irodalom felsorolásnak tekinthetők. 232