Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - IRODALOM - Gazdag István: Tanulmányok Szécsény múltjából 1–3. kötet. Szécsény, 1978–1980. / 230–235. o.

1. kötet 1978.96 p. A nyitó tanulmány a szécsényi országgyűléssel foglalkozik, a korszak ismert kutatójának R. Várkonyi Ágnesnek a tollából. Várkonyi Ágnes bevezetőjében felvillantja az országgyűlés összehívása, a munkája körüli ellentmondásokat, az önkényes magyarázgatásokat, a romantikus képzelgéseket. A szerző vallja: a múlt megismerhető, el nem tagadható, mítoszokból a valóság magja kihámozható és vállalható. A tanulmányból megtudhatjuk, hogy a fejedelem az országgyűlést a Pest városa alatt húzódó Rákosi mezőn szerette volna megtartani. A hadihelyzet kedvezőtlen alakulása következtében azonban e tervéről le kellett mondania és így némi bizonytalanság után 1705. augusztus 9-én Szécsényre esett a választása. Rákóczi úgy vélte, hogy Nógrád megyében a felekezetek között viszonylagos béke honol és hogy a parasztvármegyének erős szervezetére bizton számíthat. Várkonyi szavaival „egy politikus csoport itt érzett inkább talajt a talpa alatt". A fentiek alapján vált érthetővé, miért is került sor Szécsényben az országgyűlésre. A tanulmányban rövid áttekintést kapunk a rendhagyó országgyűlésről, amelyen a „nemesi rend" a városok, a vármegyék és a Jász-Kunkerület követei „külön válva az egyháziak és mágnások karjától", a tanácskozást országgyűléssé nyilvánították. A főrendiek — szószólójuk Bercsényi volt — „kijelentették, hogy sohasem egyezhetnek bele méltóságuknak ilyen nyilvánvaló sérelmébe". A kompromisszum két napi vita után született meg, a gyűlés titulusa: Conventus Generális Omnis Ordinis et Status Confoederatorum Hungarorum, országgyűlési hatáskörrel. A várakozásnak megfelelően téma volt az interregnum kimondása, a királyválasztás is, de érdemi lépésre a császár békeajánlata miatt nem került sor. Sor került a konföderáció megerősítésére, a vármegyei sérelmek, a rendi privilégiumok vitájára. Két végzést fogadtak el a terhek és kötelességek rendezésére. A rézpénz és az adó ügye is napirendre került. Az ellentétek végül is tovább éleződtek, hiszen szeptember 28—29-én Sáros, Zemplén és más vármegyebeliek hír nélkül elhagyták az országgyűlést. A központi hatalom és a rendiség korában mindenütt neuralgikus pontként szerepelt a hadsereg és a jobbágykérdés. A szécsényi jobbágy katona törvénynek „nem lett foganatja", további tárgyalásokra volt szükség. Sikerült azonban előrelépni a vallási kérdésben: megteremtették a különböző felekezetűek egyenrangú együttélésének feltételeit, utat nyitottak a művelődés demokratizálásához. Az országgyűlés jelentősége vitathatatlan, de egyben tükrözi a meglevő súlyos ellentmondásokat is. A nagy jelentőségű törvények a jövő útját készítették elő. Várkonyi Ágnes a tőle megszokott világos, célratörő szerkezettel, imponáló ismeretanyaggal és élvezetes stílussal köti le az olvasót. Pálmány Béla: Szécsény úrbéri viszonyai az újratelepítéstől a jobbágyfelszabadításig (1690—1848) c. tanulmányában az úrbérrendezés sajátos vonásait tárja fel községünk vonatkozásában. Szécsény a 14. században nyerte el a mezővárosi jogokat. A szerző ezután röviden áttekinti a település történetének fontosabb eseményeit. Az 1680-as évek végén került sor Szécsény — csakúgy mint más elnéptelenedett helységek — betelepítésére. A Neoacquistica Commissio Koháry Istvánnak megerősítette földesúri jogát Szécsényre. A betelepülők munkája révén 1698-ban a határban már 2448 kh 231