Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Láczay Magdolna: A megyei önkormányzat a reformkori Szabolcs megyében / 177–194. o.

Láczay Magdolna A MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT A REFORMKORI SZABOLCS MEGYÉBEN* A nemesi vármegye kialakulása a 13. században kezdődött, a hosszú fennállása során állandóan kristályosodott, törvények és szokásjog alapján vált működése differenciálttá, alakult ki igazgatási és igazságszolgáltatási szervezete. Az államigazgatásban betöltött szerepe három fő területre összpontosult: jogszabály alkotásira jogszolgáltatásira és igazgatásira. A vármegye harmadik, legkevésbé vizsgált, de igen fontos funkciója volt az igazgatás. A megye önkormányzattal bírt, azaz saját területén, saját közegeivel, amelyet nemessége választott vagy alkalmazott, intézkedett. Igaz azonban, hogy csak a nemesek kapcsolódtak be a megye életébe, így az önkormányzat társadalmi kiterjedtsége korlátozott volt. Első fokon a nemesi közgyűlés irányította a közigazgatást, de az önkormányzat tényleges vezetője az alispán volt. A vármegyei adminisztrációt úgy könnyítették, hogy járásokra osztották a megyét, amelynek élére főszolgabírók kerültek. Általában négy főszolgabíró volt, akik beosztottjaik segítségével ellenőrizték járásukban a községek elöljáróit, így tulajdonképpen elsorvasztották, másképpen közvetlenül megyei fennhatóság alá helyezték a községek igazgatását. Az igazgatási szervezet több évszázad alatt alakult ki, de az egyes tevékenységi körök csak a 18. században differenciálódtak. Természetesen voltak-más tisztviselők is, akiknek működési területéről még lesz szó, de azt elöljáróban megállapíthatjuk, hogy a megyei önkormányzat zárt egység, bár 1723 óta, a Helytartótanács létrejöttétől kezdve, mind gyakrabban próbálkoztak központi beavatkozással, amit a megye hol figyelembe vett, hol nem. Ennek törvényes magyarázatát is adták, ugyanis az olyan rendelkezéseket, amelyeket alkotmányellenesnek tartottak, nem voltak kötelesek végrehajtani. Ezzel válik érthetővé, hogy a reformokért küzdők arról panaszkodtak, hogy nincs egységes Magyarország, hanem 52 önálló tartományból álló országot kell külön-külön megnyerni a közös ügynek, jóllehet éppen ez a magatartás mentette meg a magyarságot attól, hogy Habsburg tartománnyá váljon. A főispán a király által kinevezett hivatalnok, képviselte a mindenkori hatalmat a megyében. Az önkormányzathoz semmi köze nem volt, a 18—19. században fő dolga az ellenőrzés volt, de ez is csak formális. Az 1830-as évektől kaptak politkai okokból nagyobb szerepet (adminisztrátor főispánok). A tanulmány 1980-ban a Művelődésügyi Minisztérium ,Alkotó Ifjúság pályázatán elsó helyezést ért el. 177