Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Láczay Magdolna: A megyei önkormányzat a reformkori Szabolcs megyében / 177–194. o.

A megye a törvényes végrehajtó hatalmat és a törvények őrzését a közgyűlésen keresztül gyakorolta. A megyei nemesi közgyűlés (congregatio generális) a megye nemeseiből állott, tehát tagja lehetett minden nemes. Szokás volt ezeket ősgyűlésnek is nevezni, előfordult az is, hogy több ezren vettek rajta részt, de a jobb ügyintézés végett kialakultak a tisztségek, referálások, a gyűlések előkészítésének módszerei a 18. századtól. A megyegyűléseket két fő csoportba oszthatjuk, időszaki vagy évnegyedes és rendkívüli gyűlésekre. Az utóbbira akkor került sor, ha valami fontosabb, haladékot nem tűrő ügyben kellett határozatot hozni. A közgyűlések egymástól nem függtek, azaz ha egy határozatot elavultnak tartottak, minden további következmény nélkül megváltoztatták. A végzéseket a jegyzői hivatal képviselője felolvasta, hitelesítették és azon túl érvényes volt, s azok végrehajtásáért a küldöttségek, az alispán és a főszolgabírók voltak felelősek, attól függően, kire bízta a közgyűlés. Az ügykezelés két fő formája volt a törvényes bírósági (procedúra juridica) és a politikai (via politica). Az első esetben bíróság előtt indítottak pert, a rendes bíróság hozott ítéletet is. A második esetben az ügyintézés rövidebb volt, az előkerülő ügyeket négy helyen dönthettek el: a közgyűlésen, a kisközgyülésen, az alispán és a főszolgabíró. Az ügyfajták kiterjedtek a megyei élet minden területére, főbb csoportosításuk pedig a következő : 1. egyházi (protestánsok háttérbe szorítása, katolikus egyház gyarapítására törekvés) 2. katonai (pl. újoncozás, beszállásolás) 3. polgári: — (publico-politico) mindenkit egyaránt érintő ügyek — közbátorsági (védelmi, rendfenntartó) — megyei árvák ügyei — adózás Az ügyek tárgyalási sorrendje nem volt mindenütt állandó, de általános törekvés volt, hogy a felsőbb szervektől érkező leiratokkal kezdtek, folytatták a közgyűlések közötti idő eseményeivel, keletkező határozatokkal, ezek után a társmegyékkel való levelezés, végül a magánosok ügyei kerültek sorra.

1 Erre való törekvést II, József uralkodásától kezdve figyelhetünk meg. A kisgyűlések sokkal gyakoribbak voltak, bár tartásuk megyénként változott. Egyes helyeken minden héten egy meghatározott napon, másutt havonta kettőt tartottak. Rendkívüli kisgyűlés tartását 15 nappal korábban ki kellett hirdetni. A kisgyúléseken általában a publico-politicumokat tárgyalták. Voltak törekvések a kisgyűlések elsorvasztására, de az a gyakorlati haszna, hogy a megtárgyalt ügyekkel a közgyűlésen már nem kellett sok időt tölteni, és hogy az igazgatás folyamatosságát biztosította, életben tartotta a feudalizmus végéig. Az ügyintézésben fontos szerepet kaptak a megyei küldöttségek, amelyek állandóak és ideiglenesek lehettek. Állandó küldöttségek voltak a közügyekben folyamatosan működő árvákra ügyelő, az országgyűlési tárgyakkal foglalkozó, a közterhek felosztását intéző és az egészségre vigyázó küldöttségek. Ezek mellett, ha szükséges volt akár egyéneket érintő, akár közösségi érdekeket képviselő ügyekben a közgyűlés az alispán felügyelete alatt küldhetett ki ideiglenes, meghatározott ideig működő küldöttségeket. 178