Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Belitzky János: Miskolczy-Simon János (1880–1914) Nógrád megyei főlevéltárnok levelezése és kutatásai / 101–134. o.

1911. március 23-án — a levéltárosok levelezésében még ritkán előfordulón, géppel írva — ismét többek közt, ezeket írja Simonnak: „A budapesti értekezletre - sajnos alig ha tudok elmenni, mert olyan beteg vagyok, úgy meg vagyok hűlve, hogy mozdulni is alig bírok, — A Romhányi körlevélre azonban megtettem észrevételeimet, és arra kértem őt, hogy terjessze azokat az összegyúlt kartársak elé, ha nem vehetnék részt... Egyébként én nem bízom már az összejövetelek sikerében. Valószínűleg a határozat az lesz, hogy máskor határozunk. A sok indítvány között — mert bizonyára lesz - nem tudtok majd eligazodni. — Nekem csak az nem tetszik, hogy vannak, akik a más verejtékén akarnak pénzt szerezni. Nagy szerkesztői honoráriumokat a mi vállalkozásunk meg nem bír. — Te valahogy, szó nélkül ne hagyd a Pálmay-Osváth körleveleket! Ha én el nem mehetnék, légy szíves a gyűlés lefolyásáról, a határozatokról engem értesíteni. — Szívélyes üdvözlettel vagyok őszinte híved:Pázmány Lajos". Időszakunk levéltárosai körében tehát az egyik legnehezebben áthidalható nehézség a történelmi vonatkozású cikkeiknek és tanulmányaiknak a hol és mikénti közreadása volt. Kitűnik ez Pázmány Lajos 1911. november 2-án kelt leveléből is. íme: „...Ma kaptam meg legújabb művedet. Köszönet érte. — A Te költségeden készült-e, vagy a megyéjén? — Ha a Tiéden, az árát megküldöm. Én is elkészülök a trencséniekkel ezen a télen. Csak akadjon rá kiadó. Mit szólsz a miskolci vállalkozáshoz?"

29 — A Simon által megküldött mű a „Nemesi iratok és címeres pecsétek Nógrád vármegye levéltárában" c. regesztrum, amihez hasonlót tervezett Pázmány is kiadni. Lehet, hogy a „miskolci vállalkozás" is hasonló célzatú volt. Kétségtelen, hogy az ilyen tájékoztatók, bár nem fondjegyzékek, előrelépést jelentettek levéltáraink anyagának megismerése szempontjából. Tematikájuk a kor társadalmi problematikájának egyoldalú szemléletéhez kénytelenek idomítani összeállítóik és egy viszonylag szűk réteg érdeklődési körét kielégíteni. A problémát nyilván országos szinten kívánták megoldani Osváth János nagyváradi levéltáros és a köréje csoportosultak, akiknek „Lexicon-ügye" annyi személyes ellentét kirobbanását idézte elő a törvényhatósági levéltárosok körében. Nemesség és családtörténeti kutatásai A kép, amit nyújthatok, nem teljes, de korjellemző. Különösen az Nógrád megyének a századforduló táján már kibontakozott belső ellentétei egyoldalú szemléletére nézve. Simon János — és ez a megyetörténeti feldolgozásának is a legfőbb hiányossága — nem érzékelte kellőleg a haladó jellegű tendenciákat. Ez azért meglepő, mivel Nógrádban a Forgáchok 18. századi gácsi kezdeményezése óta egyre inkább érezhető volt a kapitalista iparosítás kibontakozása és a 19. század második felében már tájegységeket is átalakító hatása, és ő személy szerint a polgári haladás híve volt. A problémákat, a sajtó és a közgyűlési jegyzőkönyvek tanúsága szerint, a ,.megyeháza" már rég érzékelte és tudott a különböző indítékú „egységbontó" törekvésekről is. Egyik bizonyítéka, hogy a megye Balassagyarmaton megjelenő félhivatalos" hetilapja 1888. február 5-i számában a következő vezércikkbeli megállapításokat olvassuk: 110