Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Belitzky János: Miskolczy-Simon János (1880–1914) Nógrád megyei főlevéltárnok levelezése és kutatásai / 101–134. o.

„Lehetetlen nem észrevenni, hogy a társadalomban erős illiberális és demokráciaellenes áramlatok vannak. A címek keresése, a címerek fitogtatása, az előnevek használata, a nemesség hangsúlyozása ma sokkal többször jelentkezik, mint csak 10—12 évvel ezelőtt. Az osztályok közötti antagonizmus, a vallásfelekezetek egymással való súrlódása ma sokkal nagyobb, mint volt. — A népnek vezetői iránt táplált bizalma csökkent: az intelligentia némely tagjainak viselete a nép iránt most merevebb, mint volt... — Hiába hangoztatja a parlament a szabadelvűséget, ha annak gyökerei nem nyúlnak a nép legalsóbb és legfelsőbb rétegébe,"

30 A vezércikk szoros összefüggést látott e tekintetben a nógrádi és az országos problémák között. A félhivatalos" 80-as évekbeni tisztánlátását — az ipari és szellemi proletariátus számának és arányának növekedését, Budapest erőteljes fejlesztésének, az értelmiség odaáramlásának a vidékre nézve káros következményeit felismerő nézeteit — a 90-es években kezdi felváltani az ipari proletariátus forradalmi törekvéseitől való félelem egyre gyakoribb vezércikkekbeli kihangsúlyozása. Ezt a század első évtizedében — amikor Simon János egyidőre átvette a lap szerkesztését — a Nógrádban ekkor már erőteljesen kibontakozó szlovák nemzetiségi törekvések elleni harc szükségességének hangoztatása mellett — nem csak a vármegyeháza berkeiben, de a közéletben is — a „dicső nemzeti múlt és a hagyományok" jegyeiben látták leküzdhetőnek. Mindez kedvezett a 80-as években még erősen bírált és a bajok egyik kútfejének tartott „nemesi osztályszemlélet" korábbiaknál még erősebb kibontakozásának, a dzsentri elképzelések, az „úri mivolt" már-már fajelméletet súroló hangoztatásának.

31 Simon János — az anyagi érdekei is ezt kívánták

32 —, mint a megyeháza egyik főtisztviselője tehát csak a dzsentri és ,41 dzsentri" elképzelések országszerte uralkodó hangulatának sodrába kerülve igyekezett a „nemzetfenntartókhoz" való tartozását és mások idetartozását is igazolni. Gyártja az idevonatkozó kérvényeket. Például a besztercebányai polgármester nógrádi ősei kikutatása után így fogalmazta meg a család tagjainak egybehangzó kérését. I. Ferenc Józsefhez, Magyarország apostoli királyához, ő császári és királyi felségéhez stb. stb. címezve; „Dr. Csesznák Sándor kincstári ügyész, szolgálaton kívüli m. kir. honvédhadnagy, budapesti, Csesznák Ferenc cs. és kir. 50. gyalogezredben" százados, gyulafehérvári,Csesznák Dezső cs. és kir. 46. gyalogezredbeli százados, avtovac-i (Bosznia), Dr. Csesznák Elemér királyi törvényszéki jegyző, m. kir. ó.honvédhuszár-ezredbeli tartalékos hadnagy, zalaegerszegi, Csesznák János cs. és kir. 11 huszárezredben" hadnagy, rzeszow-i, (Galícia) és Csesznák Gyula királyi tanácsos, Besztercebánya sz. kir. város polgármestere, besztercebányai lakosoknak legalázatosabb folyamodványa, melyben maguk és törvényes utódaik részére, régi magyar nemességük épségben tartása mellett a „Nemesvarbóki" előnév és a bemutatott címer használatához való jog megerősítését legalázatosabban kérvényezik".

33 Az ilyen kérvények első állomása az Országos Levéltár volt, ahol ellenőrizték az adatokat és ha azokat hiteleseknek tekintették vagy vélték, további, az uralkodó felé vezető útjára bocsátották, hogy a kért királyi elismerést a kérvényezők elnyerjék. Figyelmet érdemel az is, hogy a hat Csesznák közül az öt katonai ranggal bíró megelőzi a közülük legtekintélyesebb polgári rangúnak tekinthető sz. kir. városi polgármestert. 111