Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Belitzky János: Miskolczy-Simon János (1880–1914) Nógrád megyei főlevéltárnok levelezése és kutatásai / 101–134. o.

Már az eddigiekből is kitűnt, hogy a családtörténeti kutatások zöme tulajdonképpen nem lépte túl a nemesség igazolására vonatkozó adatok nyomozását. Ezek felderítése azonban a legtöbb esetben szükségessé tette több vármegyei, hiteshelyi és nem egyszer városi levéltár anyagának átnézését. Ez utóbbiakét rendszerint a végső szükségben. Ilyen eset volt az alábbi. A Csesznák-család nemesség igazolásának ügyével kapcsolatban Szokolyi József Hont vármegyei főlevéltárossal állt Miskolczy-Simon levelezésben. Ez 1913. október 17-én, Bernecén kelt levelében — miután a vármegyei levéltárban hiába kutatott — ezt javasolta: „Miután a Csesznák András féle armális Selmecen lett kihirdetve, feltétlenül kell, hogy ott másolat vagy címer leírás is meglegyen, tehát jó lenne oda írnod az új Collegának."

28 — Ez az új kolléga Dr. Miklósy Zoltán volt, aki később az országos levéltárban tevékenykedett. A Lehoczky-család ügyeivel kapcsolatban lépett érintkezésbe Simon Pázmány Lajos Trencsen vármegyei Főlevéltárossal. Levélváltásaikból kiderül, hogy az akkori levéltári berkekben számos visszásság, féltékenység és meg nem értés is elburjánzott. Ezek eredendő forrása, miként az az alábbi sorokból is sejthető, egy bizonyos, közelebbről meg nem nevezett Lexikon szerkesztői és társszerzői közti nézeteltérések és a levéltárosi gyűléseken elhangzottak voltak. Ez utóbbiakon — úgy látszik — Simonnak jelentősebb szerepe lehetett. Pázmány Lajos 1911. március 8-án, Trencsénben kelt levelében — többek közt —ezeket írta: „Et nunc venio ad fortissimum... A Lexicon ügyében én soha nem tartottam Pálmayékkal. Különösen azóta nem tartok, mióta tudomásomra esett, hogy Pálmay úrnak 8000 frt fizetése van a szerkesztésért. — Én a levéltárnok gyűlésen soha nem voltam (; majd, ha találkozunk, megmondom miért nem:), de arra emlékszem, hogy egy ízben levélben kijelentettem, hogy az esetben, ha dűlőre tudják vinni a Lexicon ügyét, én is megírom az én vármegyémet illető részt és rendelkezésükre bocsátom illő honorárium ellenében. — Akkor körleveleztek is a collegák eleget, s én egy Romhányi által hozzám juttatott levelezőlapra írott blanquettán Oroszra, Popovicsra és úgy gondolom, Kőszegire szavaztam, mint szerkesztőkre. Ennyire kötöttem magamat, de annak is 3 éve már. Azóta nem tettek semmit. Csak Kempelen ébresztette fel őket halottaikból. — Egyébként nem kell komolyan venni sem Osváthot, sem Pálmayt. Ők ugyan ki nem adják sohasem a Lexicont, de Romhányi sem. — Én dolgozgatom lassacskán az én munkámon. Ha elkészülök vele, kiadom én azt Veletek is, csak magadra ne hagyjanak a collegák. — Minden esetre rendelkezhetsz velem, mert mint mondám, Osváth-Pálmay komolyságában, munkára termettségében nem hiszek. — Nekem előfizetési ívet még nem küldtek, s csak másoktól hallom, hogy én is szerkesztő munkatárs vagyok, ha én vagyok az a Pázmány Tivadar (mint Trencsen vármegyei levéltáros), aki ki van nyomva a felhíváson? Az általad küldött kérdőpontok legnagyobb részére nem tudok feleletet adni, mert nem voltam egy gyűlésünkön sem, s nem emlékszem rá, még ha értesítettek volna is róla, miben állapodtak meg azokon Pálmayval. Nem emlékszem már rá. Egykor annyi körlevélben volt részem, hogy a legtöbbjét figyelemmel el se olvastam. Az első három pontot tehát nem töltöm ki. Édesapám is ily értelemben fog válaszolni. Az ő munkája már kész." 109