Levéltári Szemle, 31. (1981)
Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Belitzky János: Miskolczy-Simon János (1880–1914) Nógrád megyei főlevéltárnok levelezése és kutatásai / 101–134. o.
/ léssel. Ezekre vonatkozó értesüléseit hihetőleg a nagyváradi premontrei gimnázium tanáraitól szerezte, és nem lehetetlen, hogy Simon János miskolci szépirodalmi vagy hírlapírói tevékenységére célzott vele. Ők ketten azonban pontosan tudták, hogy miről van szó. Az 1911. november 19-én kelt levelét teljes egészében közlöm: „Nagyrabecsült Kolléga Ur! — Ki akartam bírni egy hónapot a halálkodásra. Október 23 -án kaptam meg szíves és megtisztelő figyelméből a tisztelet példányt a „legújabb bűnéből" (így szól a levél). Hát, ezennel sokszor hálás köszönetet pengek" a kitüntető figyelemért. „Domine non sum dignus". Jó cselekményeket szokott elkövetni anélkül, hogy a nagyváradi stb. banda tagja volna. Azokkal végzett. Az Almássy = Gödé családdal most is csak ott vagyunk, ahol voltunk. Előbbre nem tudunk menni adathiány miatt. — Még egyszer utána néztem az Elenchus Librorum Statutorumban. Most sincs ott több, mint az a néhány pont, amit ceruzával írottan még februárban küldtem át eredménytelen eredmény gyanánt. Vissza is kaptam. Most is elővettem, mert tudtam, hogy ennyi az összes értéktelen adat a keresett dologban. Itt valami tévedésnek kell lenni. A quod-dal kezdődő hivatkozás lehet hogy meg van az ország valamelyik levéltárában, de itt nincs. Ha nyoma volna, könnyű volna ráakadni. A Lelesz szó tévedésből kerülhetett bele. Még annak sincs nyoma, hogy a bereiek (Szatmár vármegye) valaha letettek volna itt ilyen okiratot megőrzés végett, s később talán ismét kivették = visszavették. Egy eset: Lehoczky Tivadar ny. főügyész, Schőnborn gróf jogtanácsosa, író, régész stb. stb., 80 éves fürge legény, lakik Munkácson (Bereg vm.). ír Zubriczky Flóris nevű barátjának ide (80 éves, volt honvéd, előttem levéltáros), hogy küldje el neki egy statutoriális levélnek a másolatát 1452-ből, mely szól a beregszászi Johanniták rendházáról. Ketten is dolgoztunk. Semmi nyoma a névnek, semmiféle más alakban sem. Értesíti őt az öreg, írtam én hivatalból. Jön a másik levél, hogy ennek az iratnak itt kell lenni. Újból kutattam, pedig már teljesen tisztában voltam, hogy „még valami" sincs, csak a teljes „nincs". Értesítettem újból. Nem jó. Jön a kérő levél harmadszor is, s hozzá teszi, hogy ő tudja azt a „Történelmi Tár"-ból. Ott volt valami hivatkozás, hogy az a bizonyos okirat itt őriztetik a leleszi levéltárban. Egész láncolata a tévedéseknek. Az volt a hibás, aki beküldte, s hivatkozott is mint fons-ra. A többi azután mind be volt csapva. Aki először küldte be, az hasból hivatkozott. A forrásokat magából bugyogtatta. Forrás gyártó. Igaz, hogy a levéltárnak viszontagságos évei is voltak. Elcipelték Budára, onnan Egerbe. Még most is van ott Egerben egynéhány fasciculus stb. A visszaszállításnál nem küldték el az egészet. — Igen ám, de itt még a hiányzó okiratnak is nyoma volna a Katalógusokban, hogy fűit aliquando. Mély üdvözletem kifejezése mellett vagyok kedves Kolléga Úrnak kiváló tisztelője: Istvánffy Pál, Lelesz." A fenti levelezés hangvétele mellett a leleszi levéltárra és levéltárosaira vonatkozó szórvány adatok az időszakunkban levéltári szempontokból tekintve ,rendben levő" és közigazgatási feladatokkal nem terhelt egyik intézményünk belső életére is engednek némi bepillantást , 27 108
